4. rész - Egy barátság kezdete?

Bocsi a késéssel, itt az új rész. Nem látok nagy érdeklődést, mint az elején, de sebaj. Köszönöm az újabb 4 feliratkozót, tehát már 40-en követik a blogot, csak sajnos ennek negyede pipált csak. Nem bánom, mert nem azért írok, hogy ezer olvasóm legyen, hanem azért, mert szeretem csinálni. 

Harry szemszöge

Próbáltuk lekoptatni a kekszes fickót, de nehezen lehetett, főleg, hogy Louis kijelentette, hogy szívesen elmegy vele Győrbe.

-Komolyan eljönnétek? –csillant fel a szeme, én meg ráütöttem egyet a fejemre már kínomban.

-Istenem, segíts! –kiáltottam.

-Valami baj van? –kérdezte Dávid, mintha nem sejtené, hogy mennyire idegesítő.

-Mi bajod van vele? Szerintem jó fej. –felelte Louis. Nagyon felidegesített, nem tudtam, hogy hogyan szabadíthatnám meg tőle a barátomat.

-Látod? A barátod is bír engem, egyedül neked van velem bajod, csak tudnám miért. –komolyan mondom, hogy leütöm.

-Jöjjél rá magadtól. –keresztbefontam a karjaim a mellkasom előtt, és szembe álltam vele. Vártam a válaszát.

-Nem szereted Győrt és a kekszet. Tudom, hogy ez. –válaszolta, de már sajnáltam szegény, annyira ostoba volt. Muszáj volt hangosan felnevetnem, hogy érezze a gúnyt, és persze azt is, hogy mennyire idegesítő alak, akire senki sem kíváncsi. Szerintem Louis sem, csak nem mert neki nemet mondani, nehogy megbántsa.

-Istenem, azt sem tudom milyen Győr, a kekszed meg nem rossz, de te magad vagy rohadtul idegesítő. Nem akarunk veled elmenni, nem is ismerünk téged és most már igazán elárulhatnád, hogy hol van az a bizonyos Győr. –kissé felemeltem a hangom, nagyon ingerült voltam már. Valahogy le kéne nyugodnom, és ezen csak az ital segít már. Valahogy el kell viselnem ezt az idiótát.

-Magyarországon. –mondta.

-Örülök. –válaszoltam unottan, megragadtam Louis karján, majd az italpulthoz vezettem őt. Vennem kellett legalább egy pohárral, de kettőt kértem, mert Louis is iszik. Olyan nincs, hogy nem.

-Miért vagy ilyen ideges? –kérdezte Louis.

-Ez a fickó felidegesített, remélem lekopott. Felejtsük el, bulizzunk és lazuljunk el. –mondtam, majd kortyoltam egyet az italomba, aztán Louis is így tett. Mikor már egy kicsit a fejünkbe szállt, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk táncolni, hogy egy kicsit szórakozzunk is. Megtáncoltattam Louist és, ahogy felemelte a kezét, kivillant a hasa, mert egy kicsit rövid volt a pólója. Ennek én csak örültem, mert amennyit láttam belőle, az alapján igenis szexi. Nem szóltam neki semmit, inkább csak élveztem a helyzetet, de sajnos nem sokáig sikerült, mert Dávid belénk jött, feltételezem, hogy szándékosan, mert továbbra is idegesíteni akar a baromságaival.

-Francnak rontod el a bulinkat, idióta! –kiabáltam rá dühösen, majd gyorsan elfordultam, mert nem érdekelt mit fog reagálni.

-Bocsánat, hogy élek. –vágott vissza, csak kinyílt a szája, ha már eddig nem sikerült neki.

-Éljél, de ne itt! –mondtam, majd elhúztam onnan Louist jó messzire tőle, de ő egy kicsit ellenkezett.

-Állandóan ráncigálsz! –panaszkodott Louis, de itt határoztam el, hogy hazamegyünk, mert ez a fickó nem fog rólunk lekopni, amíg el nem megyünk Győrbe. Már pedig nem fogunk odamenni.

-Hazamegyünk. –közöltem határozottan, megragadtam Louis kezét és elkezdtem húzni magammal a kijárat felé olyan gyorsan, ahogyan csak tudtam. Bár a tömeg kissé visszatartott minket, de szinte mindenkit félretoltam az utamból, nehogy követni tudjon minket. Ő már nem tette meg ugyanezt, így lemaradt mögöttünk és elvegyült valahol a tömegben. Biztosan talált már valakit, akire rásózhatja a kekszeket és elmegy vele Győrbe.

-Miért vagy ennyire dühös? –kérdezte Louis.

-Semmiség, felejtsd el. Köszönöm, hogy eljöttél velem, remélem, még találkozunk.

-Jól éreztem magam és én tartozom neked hálával. –mondta, majd végleg elköszöntünk egymástól és másnapra megbeszéltük, hogy találkozunk megint.

Louis szemszöge

Ilyen jó napom már régen volt, sőt azt is elmondhatom, hogy ez volt életem legjobb napja, mivel a változás kapujában állok, ezzel a lehetőséggel pedig élnem kell. Viszont nem tetszett, hogy Harry kirángatott onnan, csak mert idegesítette őt a kekszes fickó, pedig nekem szimpatikus volt. Mivel Harry hazament, így én visszamehetek hozzá és megismerhetem közelebbről. Minél több emberrel beszélek, annál jobb, talán megismerhetem Győrt is általa. Mikor visszaértem, őt sehol sem találtam, eléggé reménytelennek tűnt megtalálni a tömegben, de nem akartam feladni, így elkezdtem keresni. Körülbelül fél óra telt el, de még mindig semmi, ezért arra gondoltam, haza kéne menni, majd talán legközelebb. Ha nem is ismerkedem meg vele, akkor majd jön más valaki, akivel elbeszélgethetek. Jobban örülnék neki, ha külföldi lenne, mert minél több nemzetiségű ismerős, annál jobb.

Odamentem az italpulthoz és rendeltem egyet, hamarosan ki is hozták. Elkezdtem kortyolgatni, de ekkor hátulról valaki belém jött és ezért a fele a pólómon landolt.

-Bocsánat! –szólalt meg egy ismerős hang, ekkor én hátranéztem. Persze, hogy Dávid volt az, akit már annyira kerestem, előkerült.

-Nincs semmi gond. Téged kerestelek. –tettem le az asztalra a poharat. Ő csodálkozva nézett rám, mivel egyszer már elmentünk.

-Te nem mentél haza? –kérdezte.

-Visszajöttem, Harry ment csak haza, de nem tudja, hogy itt vagyok. Így már nyugodtan beszélhetünk. –mondtam, majd mutattam, hogy üljön le velem szembe. Így is történt.

-Megadom a telefonszámom, de akkor te is a tiédet és akkor majd tudjuk egymást hívni. –közölte, majd elővett egy lapot és ráírta a számát. Egyszerűbb lett volna bediktálni és a telefonomba elmenteni, de ő tudja. Kezembe tette a cetlit.

-Köszönöm. Mindjárt én is felírom, ha neked így jobb. Van egy papírod és egy tollad? –már vette is elő, én felírtam neki a számom, majd odaadtam neki.

-Adok egy ismertetőt a Győri kekszről, illetve Győrről, olvasd át. Sajnos most nekem mennem kell, de majd holnap hívlak. –mondta, utána felállt az asztaltól. Elköszöntünk egymástól, majd én is elhagytam a szórakozóhelyet. Kizárólag miatta jöttem vissza, igaz, hogy nem sokat beszélhettünk, de legalább tudom az elérhetőségét, illetve ő is az enyémet.

Amikor hazaértem, a nagymamám ott ült a kanapén, pedig már éjjel egy óra is elmúlt. Természetesen a szemeit sem hunyta le, amin csodálkoztam is, mivel már kilenckor el szokott már aludni.

-Hogy hogy fent vagy még? –kérdeztem meglepetten, látszott rajta, hogy nagyon ideges.

-Nagyon aggódtam érted, hogy történni fog valami, de hála a jó égnek épségben hazatértél. –mondta, majd elfordult a tévé felé. Nem akartam a közelébe menni, nehogy érezze rajtam az alkoholt, azzal csak újabb aggodalmat váltanék ki belőle.

-Nyugodj meg, jól vagyok. Én sem tennék semmi olyat, amivel neked szomorúságok okozhatnék. –próbáltam megnyugtatni, majd rávenni arra, hogy ideje aludni, mert nagyon későre jár már. Én is eléggé fáradt voltam, így vágytam egy kiadós alvásra, ezért bedőltem az ágyba ruhástul és lehunytam a szemeimet, amit reggelig ki sem nyitottam. Telefoncsörgésre ébredten, kábultan nyúltam az éjjeliszekrény felé, ahol a készülék is volt. Beleszóltam a telefonba, anélkül, hogy tudtam volna, ki keres.

-Felébresztettelek? –szólalt meg az ismerős hang, egyből felismertem. Ő nem más, mint Harry. Ezek szerint tényleg komolyan gondolja a barátságot.

-Tudunk találkozni? Egy nagyon fontos dolgot kell elmondani, ezen múlhat a barátságunk. –hangja komolynak tűnt, ez kissé megijesztett. Vajon mi lehet olyan fontos?

-Persze. Mikor jó neked? –pattantam fel az ágyból, emiatt már sokkal éberebb voltam, mint tíz másodperce, amikor felvettem a telefont. Odasétáltam a szekrényemhez, fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel, hisz az összes göncöm nagyon ócska, ezért inkább be is csuktam. Aztán tűnt csak fel, hogy tegnap este nem öltöztem át, hanem ruhában aludtam el. Megfésülködtem, felvettem a szemüvegemet és indultam is a megbeszélt helyre, ahol Harry már várt rám.

-Szia. –köszöntem neki, majd kezet ráztunk.

-Egy fontos dolgot kell megbeszélnünk, ezt már mondtam neked a telefonban is. Gyere, üljünk be oda, és akkor mindent elmondok. –mutatott a közeli büfére, ami itt volt mellettünk pár méterre. Rendeltünk két meleg szendvicset és két kólát, aztán helyet foglaltunk az üdítővel a kezünkben, az ételre pedig várni kellett, amíg el nem készül.

-Ezen sok minden múlhat. –kezdett bele, ezért izgultam már, hogy vajon mire készülhet.

-Hallgatlak, most már tényleg furdal a kíváncsiság. –mondtam, miközben beleittam a kólámba.

-Nem is tudom, hogy kezdjek bele. –látszott rajta, hogy ideges, az üveg kupakjával játszadozott és nagyon zavarban volt. Ha ez ilyen érzéseket vált ki belőle, akkor valóban nagyon fontos dolog lehet ez és tényleg sok minden múlhat rajta. Akármi is az, én akkor sem fogok tőle elpártolni, mivel valószínűleg magáról szeretne elmondani valamit, ami elég nehezére esik. Nem értem, még csak egy napja ismerjük egymást, és valami bizalmasat szeretne elmondani, nem hiszem, hogy ennyire megbízna bennem. Esetleg csak értem félre az egészet és hülyeségeket gondolok, lehet egész másról lesz szó, mint amit én elképzeltem.

-Miről van szó? –kérdeztem kíváncsian, aztán visszacsavartam a kupakot a helyére.

-Figyelj, egy olyan dolgot szeretnék megosztani veled magadról, amitől lehet, hogy undorodni fogsz, esetleg megutálsz, és nem akarsz majd többet látni. Figyelj, megértelek majd, de legjobb lesz most tisztázni a dolgot, minthogy később derüljön ki és akkor pártolj el tőlem, mert úgy már sokkal nehezebb lenne. Mindenképp el kell mondanom, és ez a te döntésed lesz. –tehát ezek szerint igazam volt, hogy róla van szó. 

3. rész - Győri Édes

Bocsánat, hogy megkésve hozom a részt, de ezzel a résszel kárpótollak titeket. Elég csak a címet nézni, a többi maradjon meglepetés. Köszönöm az eddigi 36 feliratkozót, remélem gyarapodtok. Hagyjatok magatok után nyomot, jó olvasást! 

Louis szemszöge

Elmentem Harryvel bulizni, fel is vettem azokat, amiket a mai nap során vásároltunk. Eleinte azt hittem, hogy ketten leszünk, de aztán, mikor megláttam Harry haverjait, a szívbaj kerülgetett és rám tört a félelem. Mi lesz, ha kinevetnek és megaláznak? Én azt nem bírnám ki, de ha megtörténik, én szó nélkül haza megyek, nem fog érdekelni, hogy ki mit mond.

-Sziasztok, ő itt Louis, egy barátom, ma ismertem meg. –így mutatott be engem a többieknek, ők haveri pacsit adtak nekem és én is nekik. Egész jó fejek voltak, én meg tök félénken viselkedtem, nagyon szégyelltem ott magamat. Reméltem, hogy nem voltam nagyon gáz a társaságukban, mivel eléggé feszengtem. Belépőt vettünk a szórakozóhelyre és szerencsére szabadtéri volt, mivel a zárt helyiségeket nagyon nem szeretem, főleg, amikor alig van bent levegő és ellepi az egészet a cigi füst. Hirtelen nem találtam fel magam, soha sem jártam még ilyen helyen, leginkább a félénkségem miatt, meg amúgy sem volt kivel eljönnöm, mert nem voltak barátaim. Ez már megváltozott, remélem a továbbiakban is így marad, mert már ideje változtatnom magamat, nem élhetem le a fiatalkoromat a szobámban. Az italpult felé vitt Harry, majd kérdezte, hogy mit szeretnék inni, majd egy itallapot nyomott a kezembe. Csupa ismeretlen koktélnév tárult a szemem elé, azt sem tudtam, hogy melyik miből készül, tehát legjobbnak láttam azt rendelni, amit Harry. Nem sokára ki is szolgáltak, majd elfoglaltunk egy üres asztalt. Kicsit megkönnyebbülve éreztem magam, mert a többiek épp nem voltak a társaságunkban, bár így sem volt a legkönnyebb számomra, mert Harry sem ismerem annyira, hogy feloldódjak a társaságában. Nekem több időre van szükségem és ezt gondolom ő is látja.

-Hogy érzed itt magad? –kérdezte, majd belekortyolt az italába. Itt az ideje, hogy én is megkóstoljam, ilyet még úgysem ittam.

-Egész jó, bár egy kicsit szokatlan. –vallottam be az igazat, majd egy jó nagyot kortyoltam az italomba, talán nagyon is sok volt ez, mert az alkohol marta a torkomat, nagyon rossz volt, ahogy ment lefele a nyelőcsövemen keresztül. Nagyon hülye fejet vághattam, mert Harry jóízűen nevetni kezdett rajtam, miközben engem nézett végig.

-Mi a baj? –kérdeztem meglepetten.

-Látom, nem vagy hozzá szokva. –felelte vigyorogva. Kicsit rosszul esett, illetve elég bénán éreztem magam, amiért ilyen lúzer vagyok.

-Sajnálom, most biztos nevetségesnek tűnök. –elkeseredtem, majd lehajtottam a fejem. A poharamat eltoltam magam elől, rá sem bírtam nézni. Egy ostoba kis senki vagyok, aki még bulizni sem tud, és nem bírja az alkoholt.

-Most meg mi a baj? Hirtelen olyan szomorú lettél. –mondta, majd az állam alá tette a kezét, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Nincs semmi, csak látod, egy született lúzer vagyok. –vallottam be neki is az igazat, de ő csak a fejét rázta.

-Ez nem igaz. Csak belekell jönnöd, meg kell tanulnod élni, és akkor már mindjárt jobban fogod magad érezni, csak kéne neked sokkal több önbizalom. –vigasztalt, bár nem nyugodtam meg tőle, de azért jó volt hallani, hogy nem elhordanak, hanem lelket öntenek belém. Velem ilyesmi ritkán fordult elő, de ez egy kapu a változás felé.

-Talán igazad van. De akkor segítesz? –néztem mélyen a zöld szemeibe.

-Hát persze, sosem hagynálak cserben.

Egy darabig még maradtunk az asztalnál, megpróbáltam meginni az italomat, mert azért elég finom íze volt. Aztán Harry felállt, én is azt tettem.

-Csak mosdóba megyek, várj meg itt! –szólt, ezért visszaültem, ő meg elment. Mindenképpen megakartam várni, mégis mit csináljak itt egymagam. Egy darabig elvoltam, néztem a táncoló embereket és elmerültem a gondolataimban, mivel Harry elég sok ideje távol van már. Lehetséges, hogy nem csak pisilnie kellett, hanem valami mást is.

-Szia! –egy köszönés zökkentett ki a gondolataimból, majd az illetőre néztem. Egy barna hajú srác állt az asztalomnál, a kezében ugyanaz a koktél volt, mint amilyet mi is ittunk. Vajon mit akarhatott tőlem?

-Szia! –köszöntem neki vissza.

-Szabad ez a hely? –kérdezte. Végül is miért ne? Harry már egy ideje nem volt itt, én meg egyedül éreztem magam, így legalább lehetne társaságom. Csak az volt a baj, hogy nem ismertem őt és mi van, ha ki akar csak gúnyolni, vagy meg akar alázni? Nem értem, miért gondolok ilyenekre, hiszen már normálisan nézek ki és ő nem tudja, hogy milyen voltam előtte, különben is rendesnek tűnt, nem volt mitől félnem.

-Persze, csak nyugodtan. –válaszoltam, majd helyet is foglalt mellettem. Utána pedig szólásra nyitotta a száját, tehát ismerkedni szeretett volna.

-Engedd meg, hogy bemutatkozzam. Fekete Dávid vagyok. –nyújtotta a kezét, kicsit fura volt a fickó, de mit bánom én. Nagy bunkóság lenne, ha most faképnél hagynám.

-Louis Tomlinson. –mondtam a nevem, majd kezet ráztam vele. Belenyúlt a táskájába, valamit ki akart belőle venni.

-Ismered a győri kekszet? –kérdezte, nem ismertem, amit kérdez, és még a zacskója sem volt ismerős.

-Nem. –feleltem.

-Akkor itt az ideje, hogy megismerd. Bontsd fel! –tartotta felém, ezért elvettem és kinyitottam, utána belenéztem.

-Nyugodtan vegyél belőle. –olyan fura volt, miért ragaszkodik ennyire, hogy egyek a kekszéből? Miért kínálgatja csak úgy ingyen? Mit is veszthetnék vele, legfeljebb megkóstolnék egy finom kekszet.

Harry szemszöge

Mosdó után odamentem a haverokhoz egy kis időre, de természetesen nem feledkeztem meg Louisról, hogy ott vár rám egyedül az asztalnál, ezért visszamentem hozzá. Láttam, hogy hamar megtalálta a társaságát, bár úgy hiszem, hogy a srác szólította le Louist és most valami kekszet kínál neki. Ez eléggé veszélyes egy ilyen helyen, ez akár drog is lehet, és Louis semmit sem tud erről a világról, nem szabadott volna egyedül hagyni, mert hajlamos bajba kerülni. Gyorsan el kell zavarnom azt a kekszes gyereket, amibe valószínű drogot fecskendezett. Kívülről elég ártalmatlannak nézett ki, pont, mint Louis, de úgy éreztem, hogy ebbe közbe kell avatkoznom, odaálltam az asztal mellé.

-Zavarok? –tereltem magamra a figyelmem, mindketten rám tekintettek.

-Nem, dehogyis, annál jobb, hogy itt vagy, legalább te is megkóstolhatod a Győri Édest. –közölte az ismeretlen srác.

-Nem kérek, köszönöm és Louis sem! Úgyhogy köszönjük szépen, de visszautasítjuk. –a hangnemem kissé flegmának tűnt, Louis meglepődve nézett engem, de a másik srác is.

-Miért csinálod ezt, Harry? Nagyon finom a keksze, kóstold meg te is! –kérte Louis, de fogalma sincs, hogy miféle veszélybe keveredett.

-Nem, Louis! Ez veszélyes. Te pedig ne adj neki drogot, értetted! –megvádoltam, mert olyan nincs, hogy egy szórakozóhelyen valaki ingyen kekszet osztogat. Nem nézte jó szemmel, pedig én átlátok rajta, persze színésznek kitűnő lenne.

-Ez nem drog, kikérem magamnak! Te nem ismered a Győri Édest? Szégyelld magad! –sikerült kiakasztanom, mondom, hogy jó színész.

-Nem ismerem ezt a szarságot és bizonyítsd be, hogy nem drog. –emeltem fel a hangom, nem fogom hagyni, hogy csapdába csalja Louist.

-Olvasd el, ami rá van írva a zacskójára. –felelte ugyanolyan hangnemmel.

-Arra biztos nincs ráírva, hogy belefecskendezted. –vágtam vissza.

-A barátod bontotta fel, ha nem hiszed, akkor kérdezd meg tőle. Nem fecskendeztem bele semmi, nem értem miért gondolod ezt! –Louisra néztem, mert megerősítést vártam tőle. Nem szóltam semmit, de ő enélkül is tudta, hogy mit várok tőle.

-Tényleg bontatlanul adta oda, és nem hiszem, hogy bele lett volna fecskendezve valami. Nem értelek, Harry.

-Louis, te ezt még nem érted, de majd elfogom mondani. Nagyon remélem, hogy nem akart bajt hozni a fejedre. Ha tényleg jóindulattal adtad oda neki a kekszet, akkor kérlek, bocsáss meg, amiért neked mentem és megvádoltalak. –kértem tőle bocsánatot, remélem nem haragudott meg túlságosan.

-Semmi baj. Kóstold meg te is, nagyon finom. –ajánlotta, de még mindig nem értettem, hogy mire jó ez, hogy mindenkivel megkóstoltatja. Ha nem is mindenkivel, hanem csak Louis tetszett meg neki, akkor az még jobban zavarna. Magam sem tudom, hogy miért, talán tetszik nekem, de nem akarom, hogy így legyen. Mi van, ha heteró, és ha megtudja, hogy én a fiúkhoz vonzódom, elítélne? Ettől nagyon félek, nem szabad beleszeretnem, mert abból baj lehet. Bár kétlem, hogy ez a srác Louisra hajtana, biztosan ő is heteró.

-Elmondanád, hogy miért kínálgatod ezeket a kekszeket? Mi hasznod van neked ebből? –kérdeztem, mert tényleg nem értettem és kíváncsi voltam.

-Mert Győr a legjobb város, remélem ismeritek. Eddig, akiket kérdeztem, senki sem ismerte és hülyének is néztek, nem tudták mi bajom van. –magyarázta, eléggé kattantnak tűnt a kekszével meg a városával.

-Egyébként Harry vagyok, csak, hogy tudd a nevemet is. –mutatkoztam be neki.

-Én Dávid. –majd ő is.

Valahogy le kellene rázni ezt az alakot, nagyon idegesítő volt már a hülye kekszeivel meg a városa reklámozásával. Nem akartam bunkó lenni vele, és ahogy elnéztem, Louis élvezte a társaságát.

-Azt hiszem, nekünk mennünk kell, gyere Louis! –megfogtam a kezét, majd elhúztam onnan. Dávid utánunk jött, ami nem jó jel, mert innentől kezdve tudtam, hogy egy piócával van dolgunk.

-Mit akarsz? –fordultam oda hozzá, kissé flegma hangnemet ütöttem meg.

-Bocsánat, ennyire zavarok? –hajtotta le a fejét, legalább van egy kis önkritikája.

-Én szívesen elmegyek veled Győrbe! –mondta Louis, majd közelebb ment hozzá. Dávid szemében remény csillant fel, ennyire fontos neki, hogy elmenjünk Győrbe. Vajon kap érte pénzt, ha elvisz minket oda? 

2. rész -Vásárlás

Meghoztam a második részt is és köszönöm a visszajelzéseket és az újabb 11 feliratkozót. Jó olvasást és hagyjatok magatok után nyomot.

Harry szemszöge

Gondoltam egyet, és bementem az egyik ruhaboltba beújítani az esti bulira egy jó cuccot, amit majd felveszek. Éppen a próbafülkéből léptem ki, amikor megpillantottam a fura fickót, egy idősebb nővel volt, aki hasonlított rá. Valószínűleg az anyukája az. Sokáig figyeltem őket, hátha észrevesznek és persze ezt egy idő után sikerült is elérnem, mert a fiú ide nézett. Persze a beszélgetésünk alatt elfelejtettünk egymásnak bemutatkozni. Elfordultam, vártam, hogy idejöjjön, de nem tette, és amikor visszapillantottam oda, már nem voltak ott. Lehetséges, hogy nem mert idejönni, ha így is volt, akkor nekem kell megtennem az első lépést. Megkerestem őket és mivel a bolt se volt valami nagy, hamar rájuk is találtam. Közelebb léptem, majd szembeálltam vele.

-Szia! –köszöntem rá mosolyogva. Ő engem nézett.

-Szia! –köszönt vissza és viszonozta a kedvességemet.

-Hát te mit csinálsz itt ebben a boltban? –érdeklődtem felőle, közben meg már az anyukája nem is volt mellette, hanem másfele nézelődött.

-Új ruhákat veszek, mert este jobban akarok kinézni. –mondta és ez igen csak feldobott, mivel hatottam rá. Ez különösen örömmel töltött el, bár magam sem tudtam, hogy miért, mikor nem is ismertem és még a nevét sem tudtam, viszont azt hamarosan kiderítem.

-Amúgy én Harry vagyok. –nyújtottam felé a kezem.

-Louis. –mondta a nevét, majd kezet ráztunk. Ezt már az elején meg kellett volna tennünk, csak sajnos valamiért elmaradt.

-Segítsek kiválasztani? Vagy ki az a hölgy, aki veled van? –érdeklődtem.

-Az anyukám. –válaszolta boldogan, közben el is mosolyodott. Ebből azt következtettem le, hogy nagyon szereti az anyukáját.

-És ő segít neked? –faggatóztam tovább.

-Igen. –felelte egyhangúan. Mindenképpen segíteni szerettem volna neki, hiszen egy anyuka nem igazán tudja, hogy mit kell felvenni egy bulira.

-Nem akarod, hogy én is besegítsek? –ajánlottam fel neki. Kissé elbizonytalanodott a kérdésem hallatán, egy darabig gondolkodott, majd szerencsére rábólintott. Jónak éreztem magam, bár még mindig nem értettem magamon, hogy miért akarom ennyire, hogy jól nézzen ki.

-Akkor gyere. –mondtam, majd mutattam, hogy jöjjön utánam, ő megtette és lelkesen várta, hogy miket ajánlok majd neki. A pólók sorába mentünk, körülnéztem egy kicsit, majd kivettem onnan egy narancssárga pólót, amin sötétkék feliratok voltak. Felmutattam neki, de az arckifejezése azt éreztette, hogy nem igazán tetszik ez neki.

-Na, mit szólsz ehhez? –azért rákérdeztem.

-Hát nem is tudom, ez nem az én stílusom. –mondta.

-Milyen elképzeléseid vannak? Milyen felsőket szeretsz? –érdeklődtem felőle, azonban itt is bizonytalan volt. Nagyon nem értett az öltözködéshez és ez meg is látszott ám rajta.

-Talán a csíkos. –felelte, de továbbra is határozatlan volt. Ennek semmi akadálya, keresek neki egy olyat, amilyet ő szeretne és jó hamar rá is bukkantam. Ez egy fehér alapú ruhadarab volt és kék csíkok rajzolódtak rá.

-Mit szólsz ehhez? –mutattam fel neki, ez már jobban tetszett neki az arckifejezéséből ítélve.

-Felpróbálom. –vette ki a kezemből, majd a próbafülke felé vette az irányt. Én követtem, mert azért mégis kíváncsi voltam, hogy áll rajta. Véleményem szerintem nem ez volt a legmenőbb cucc, de ha neki tetszik, akkor nem beszélhetem le róla, mivel annyira azért nem néz ki gázul, mint amibe eljött. Vártam egy kicsit, mire átöltözik, majd mikor elkészült, ki is jött, hogy megmutassa magát nekem.

-Jól áll? –kérdezi lelkesen, nagyon tetszhetett neki ez a póló. Én rábólintottam.

-Szerintem ebbe el is jöhetsz! Kéne egy jó nadrág. Gyere! –betette a kosárba a kiválasztott ruhadarabot, majd mehettünk is a nadrágok felé. Leginkább farmert szerettem volna ajánlani neki, hiszen az mindenhez passzol, azzal nem lehet mellé nyúlni.

-Azt hiszem, a farmer illene hozzád a legjobban. –mondom neki, miközben felé fordulok.

-Rendben. Választhatok én? –kérdezte.

-Hát persze, hisz az a fontos, hogy neked mi tetszik. –feleltem, majd odaálltam a fal mellé és figyeltem, ahogyan válogat. Végül is sikerült neki, felmutatta, mert kikérte a véleményem. Megmondtam neki, hogy próbálja fel csak nyugodtan, de közben az anyukája is odaért.

-Csak, hogy megtaláltalak, hol bujkáltál? –fordult Louis felé.

-Egy barátom segített nekem. –felelte, ekkor közelebb léptem, hogy megismerhessem az anyukáját is és ő is engem.

-Harry vagyok. –léptem oda az anyukája elé, majd nyújtottam felé a kezem.

-Johanna. –mutatkozott be is és kezet ráztunk. A boldogság öntött el valamiért, azonban az okát nem tudtam. Olyan furcsa érzések támadtak rám, ilyen még soha nem történt velem. Valahogy boldoggá tett, hogy megismertem Louist, pedig az elején röhejesnek tartottam és szapulni akartam. Végül is örülök, hogy így alakult, most már a barátomnak tudhatom. Sajnos nem annyira bízik még bennem.

Louis szemszöge

Furcsálltam Harry viselkedését, én először azt hittem, hogy csak gúnyt akar belőlem űzni, de épp ellenkezőleg, nagyon segítőkész volt velem. Talán még nem szabad elbíznom magam, mert bármikor csalódhatok, mivel a legtöbb barátság így kezdődött, amik nem is voltak azok valójában. Remélem Harryvel nem ez fog történni, mert azt már nem élném túl. Ha változtatok magamon, akkor megváltozhat az életem és senki sem fog utálni, ahogy eddig. Beálltunk a pénztárhoz, anya fizetett, és ahogy elnéztem, ő is nagyon örült, hogy változtatni szeretnék magamon. Már csak mama reakcióját kell megvárnom, nem biztos, hogy örülni fog neki. Amint kiléptünk a boltból, elköszöntünk Harrytől, majd hazamentünk. Egyből felpróbáltam az új szerzeményeim, majd megmutattam benne magamat anyának. Mosoly ült ki az arcára, öröm volt látni, hogy már nem olyan undok velem, mint régebben.

-Nagyon csinos vagy! –mondta, közben meg is tapsolt. Én is sokkal jobban éreztem magam így, mindvégig anyának volt igaza. Talán majd megjön az önbizalmam is, ha továbbra is normálisan öltözködöm.

Bekopogtam mama szobájába, nem akartam rányitni, mert féltem, hogy esetleg alszik, és akkor felébreszteném csak.

-Szabad. –kiabált ki. Én lenyomtam a kilincset és be is léptem a helyiségbe mosolyogva. Ő csodálkozva meresztette rám a szemeit.

-Louis, te vagy az? –kérdezte meglepetten, mivel ritkán látni engem a szemüveg nélkül. Igaz, hogy nem látok olyan jól nélküle, de anya azt mondta, hogy kontaklencsét fogunk kiváltani, akkor majd nem kell hordanom és a látásom is jobb lesz.

-Igen, én vagyok! –kiáltottam, majd odaszaladtam, hogy megöleljem örömömben.

-Mi történt veled? Miért öltöztél fel így? Ez nem a te stílusod. –mintha egyáltalán nem örülne neki, hogy megváltozott az öltözködésem. Így legalább nem fognak elítélni, ennek örülnie kéne. Megértem őt is, mivel mindig is arra tanított, hogy legyek önmagam és ne akarjak senkinek se megfelelni, ne érdekeljen mások rossz véleménye.

-Megváltoztam, mostantól normálisan fogok felöltözni és senki sem szórakozhat velem. Nagyon meguntam már. –kimondtam, amit gondoltam. Ebben Harry nagyon sokat segített, ha ő nincs, akkor biztos, hogy a gönceimben lennék most is és nem tennék a változás érdekében semmit sem. Nagyon örültem neki, hogy megismertem, a boldogság elöntött. Sosem bíztam meg az emberekben, de valami belső hang azt súgta, hogy ő jót akar nekem és, hogy nyugodtan barátkozzak vele, mert nem lesz semmi baj. Csak amiatt ment el a kedvem, hogy mama szomorú emiatt, talán azt hiszi, hogy anya kényszerített rá. Őszintén szólva mindig is erőltette, de én mindig ellent mondtam neki.

-Anyád beszélt rá? –kérdezte lehangoltan, nagyon is érezhető volt, hogy nem ért egyet ezzel a cselekedettel. Kissé fájt is, hogy nem támogat ebben, mert én akartam és nem anya.

-Én akartam, rájöttem, hogy ez így nem állapot, mindenki csak megalázott, de ezentúl ennek már vége. –mondtam, majd leültem mama mellé az ágyra és lehajtottam a fejem. Nagyon nem szerettem, amikor szomorú, főleg azt nem, hogy miattam.

-Mindig légy önmagad, ne mások miatt akarj megváltozni, hanem csak akkor, ha te is úgy akarod és, ha úgy látod jónak, kicsikém. Azt szeretném, hogy boldog legyél. Biztos, hogy ez a saját akaratod volt? –tette a vállaimra a kezét és mélyen a szemembe nézett. Késztetést éreztem, hogy magamhoz öleljem, és meg is tettem.

-Én akartam így, és szereztem egy új barátot, akivel este elmegyek bulizni. –mondtam, azonban ennek a hírnek sem örült. Ledöbbenten mért végig.

-Mi a baj? –kérdeztem aggódva.

-Nem kéne buliznod, az nem a te világod. –közölte aggódva.

-De mama, nincsenek barátaim, ideje lenne társaságba is járnom, nem csak otthon gubbasztanom. –mondtam neki kedvesen, hogy értse meg, hogy nekem szükségem van barátokra.

-Igazad van, kicsim. Tedd, amit jónak látsz, de vigyázz magadra.

-Úgy lesz, mama! –mondtam, hogy egy kicsit megnyugodjon, amúgy sem készülök semmi rosszra.

Eljött az indulás ideje is, elköszöntem anyától is, ő is aggódott értem, azonban mindig is ezt akarta, hogy szerezzek barátokat, hát most összejött ez is. Én is már nagyon vártam ezt a bulit, főleg Harry miatt, aki nagyon szimpatikus lett, azonban a haverjától egy kicsit tartottam, akivel délután volt. Odamentem a megbeszélt helyre, ő még sehol nem volt, de nem kellett sokat várnom rá.

-Szia! –szólított meg, legnagyobb meglepetésemre egyedül volt.

-Szia! –köszöntem vissza, a szám fülig ért a mosolytól és a jó kedvtől.

-Indulhatunk? –kérdezte?

-Igen, de csak ketten megyünk? –A biztonság kedvéért azért rákérdeztem a dologra.

-Nem, hanem a haverokkal megyünk, majd megismered őket, hidd el, hogy jó fejek. –kissé megijesztett, mert nem erre számítottam. Mi van, ha meg fognak alázni, vagy kigúnyolnak? 

1. rész - Találkozás

Meg is hoztam az első részt. Köszönöm a 25 feliratkozót és az 1000 oldalmegjelenítést. Komolyan, annyira boldog vagyok, hogy egy prológus után ennyien feliratkoztatok. Remélem a továbbiakban is velem tartotok és jönnek újabb és újabb olvasók. El is készült a kinézet, remélem az is elnyeri a tetszésetek. Nem én csináltam, akit érdekel, annak mondom, hogy ott oldalt megtalálható a link, és akkor onnan rendelhettek is. Jó olvasást, hagyjatok magatok után nyomot. 

Harry szemszöge

2010. július 23.

Már alig vártam, hogy elinduljunk nyaralni a haverokkal. Anya nagy nehezen elengedett, hiszen már 16 éves is elmúltam, ez az első év, hogy szülők nélkül utazom. Tenerife felé indultunk, egésznap tengerpart és buli, állati lesz, már most tudom.

Pár óra utazás után végre landolt a repülő az imádott szigetünkön, taxival vitettük magunkat a szállodához, aztán kétágyas szobákat vettünk ki és voltunk körülbelül tízen. Én Liammel szálltam meg, ő állt hozzám a legközelebb barátilag. Egy kis pihenő következett, mivel a hosszú utazás mindenkit lefárasztott, azonban nekem nem sok kedvem volt a szobában ülni.

-Van kedved lemenni a partra? –fordultam Liam felé, reménykedtem benne, hogy egyet fog érteni velem.

-Lemehetünk, ha akarsz, úgyis olyan unalmas itt ülni. –felelte, majd fel is pattant az ágyról.

-Öltözzünk át előbb. –vettem irányt a fürdőszoba felém, kezemben a fürdőgatyámmal. Átvedlettünk mindketten, majd indultunk le, közben körülnéztünk reménykedve, hogy hátha valakinek a társaságból kedve támadt fürdőzni, de sajnos nem így történt. Lusta népség, egésznap dögleni fognak a szobában. Ő bajuk.

Liammel, mikor odaértünk, leterítettük a törölközőnket, majd szaladtunk is a víz felé. Kicsit fújt a szél, de a tengerparton ez megszokott. Fürdőzés után a büfé felé vettük az irányt, rendeltünk magunknak valami ebédet, vettünk két sört, majd helyet foglaltunk.

Eltelt tíz perc, ekkor egy fura fickó jött felén, nagyon hülyén volt felöltözve: egy rózsaszín csíkos felsőt viselt, hozzá egy ugyanilyen színű sálat, ami lógott a nyakában. A fején egy fos színű kötött sapka volt, ami nem illet az évszakhoz. Ezen kívül fekete hosszú nadrágot húzott, egy fura oldaltáska volt a vállán, a lábán egy olyan cipő volt, amit még a nagyanyám sem venne fel. A legviccesebb egyértelműen a szemüvege volt, úgy nézett ki benne, mint egy pápaszemes üknagymama. Liam nem láthatta, mivel háttal ült neki, én meg elröhögtem magam. Ő csak nézett engem, nem értette mi bajom.

-Rajtam röhögsz? –kérdezte értetlenül, de én nem tudtam abbahagyni, csak szakadtam, majdnem meg is fulladtam.

-Mi bajod van? Mi olyan vicces? –faggatózott, kezdett idegessé válni.

-Nézz hátra. –végül nagy nehezen kinyögtem, ő hátra is fordította a fejét és egyből leesett neki, így már ketten röhögtünk, ami nem éppen halk van. Minden szem ránk szegeződött.

-Hogy lehet így felöltözni, basszus? –kérdeztem röhögve.

-Nem veszi észre, hogy mindenki rajta röhög? –kérdezte Liam, azonban rajtunk kívül senki sem nevetett így, ahogy mi.

-Elmondanátok, hogy mi a franc bajotok van velem? –hallottam meg egy idegen hangot, oda is fordultam a hang felé és szemeim előtt a fura fickó termett, aki odajött hozzánk számon kérni a jó kedvünk okát. Csak sikerült rájönnie, hogy ő az okozója az öltözéke miatt.

-Csak sikerült rájönnöd. –mondta Liam, miközben ránézett. Láttam a srácon, hogy nem esik neki jól, hogy kigúnyoljuk. Ha el akarja kerülni a hasonló szituációkat, akkor öltözzön fel normálisan és nem fogják megbámulni.

-Mondd csak! Te direkt öltözöl bohócnak, hogy felhívd magadra a figyelmet? –kérdeztem cinikusan, tényleg annyira röhejesnek és szánalmasnak nézett ki.

-Nem, nem azért, de nem fogok két idiótának magyarázkodni! Hülye barmok vagyok! –bevágta a durcit, majd tovább is ment. Hagytuk, úgy véltük, hogy ez csak egy lúzer, nem érdemes vele foglalkozni. Liammel összenéztük, majd ismét elnevettük magunkat.

-Ez nem igaz? –kiabáltuk egyszerre, majd folytattuk a szakadást.

-Keressük már meg, ne hagyjuk eltűnni. –mondta Liam, de egyetértettem vele. Ekkor mindketten körülnéztünk, láttuk, hogy tőlünk kissé messze foglalt helyet az egyik asztalnál, társasága nem volt, de ezen nem csodálkoztunk. Persze, hogy senki se akar egy ilyen félrecsinált idiótával lógni.

-Ott ül, menjünk oda és tegyünk úgy, mintha véletlen öntenénk rá a sört. –vetettem fel a remek ötletet, Liam rám kacsintott, fogtuk a poharunkat és már indultunk is felé. Elmentünk mellette tök természetesen, talán ő észre sem vett minket, pedig tök közel voltunk az asztalához. Nem is voltam meglepődve, hiszen pápaszemes nagyon szegény, a szemüveglencséje mindent elárult. Liammel kilöttyentettük a sört, a fejére ömlött szinte az egész, mivel oda is céloztuk.

-Mi a franc van? –borult ki, mi meg eljátszottuk a nagy véletlent.

-Úristen, ne haragudjál, nem láttunk a szemünktől, pont, ahogy te is szoktad. –gúnyolódtam.

Louis szemszöge

Hát remek, nem elég, hogy kiröhögtek az előbb, de visszajöttek, hogy kigúnyoljanak. Tudom, hogy direkt öntöttem le. Nem értem, miért van mindenki kiakadva az öltözékemen, mikor én így érzem magam jól és a nagymamám meg is mondta, hogy ne foglalkozzam az utálkozókkal. Hallgatok is rá, de azért sokszor mellre szívom a megjegyzéseket, és sokszor sírok lefekvés előtt, persze erről senki sem tud. Ma is ez lesz, mert megaláztak. Éreztetnem kellett velük, hogy engem hidegen hagy a beszólásuk.

-Azt hiszem, mennem kell. –mondtam közömbös hangon, majd el is húztam, még véletlenül sem néztem hátra, pedig pontosan tudtam, hogy követtek.

-Hú de nagy fiú itt valaki. –szólt utána az egyik, azt hiszem a göndör hajú, de nem voltam benne biztos. Hátranéztem.

-Leszállnátok rólam? –kérdeztem ingerülten, majd mentem tovább gyorsabb tempóban.

-Ne menekülj előle, te cica, imádlak! –még mindig a göndör hajú volt az, aki a legjobb idegesített az idióta szövegeivel.

-Kopj le!

-Olyan szexi vagy!

-Eddig még gáznak találtál. –megálltam és szembe fordultam vele.

-Meggondoltam magam, nagyon tetszel! –ez most buzi? Vagy csak megjátssza, hogy ezzel is megalázzon engem? Bizonyára az utóbbi lesz.

-Erre én nem vagyok kíváncsi.

-Akkor én most kettesben hagylak titeket. –szólalt meg a másik és már itt sem volt. Nem baj, legalább egy hülyével kevesebb.

-Tudunk beszéli őszintén? –kérdezte, eléggé nyomulós és erőszakos volt. De minek játssza itt az agyát? Nagyon nem állt jól neki.

-Mondjad, ha annyira akarod. –feleltem flegmán.

-Gyere el velünk este bulizni. –kérte.

-Én biztos nem megyek, arra ne is számítsatok. –határozott voltam, legjobb nem elmenni ilyen helyre, ott is csak kiröhögnének. Sokszor gondolkoztam, hogy változtatni kéne, mivel a saját anyám sem bírt elviselni így, de valahogy mégis arra jutottam, hogy az nem én lennék, mert eszembe jutnak a nagyi szavai.

-Ne csináld már, majd meglátod, hogy te leszel a sztár. –úgy tűnt, hogy komolyan gondolja, de az is felvetődött bennem, hogy nagyon jó színész. Ha meg belesétálok a csapdájába, akkor megint meg leszek alázva. Nem tudtam, mire számítsak, azonban nem hittem, hogy ez különbözni fog a többitől.

-Miért lennék? Csak kiröhögne mindenki. –mondtam letörten.

-Ha így jössz, akkor igen, de ha hagyod, hogy segítsek neked, akkor nem. Na? –még mindig tartottam tőle, viszont nem akartam neki nemet mondani, mert jól is kisülhet a dolog. Lelkesedtem egy darabig a gondolat miatt, aztán ismét elkeseredtem, mert valójában egy naiv idióta vagyok. Úgysem lesz nekem jobb, mert röhejes és nevetséges vagyok, nem is tudom, hogy mire számítottam.

-Rendben van. –adtam meg magam, aztán fogok rájönni, hogy a lehető legrosszabb döntést hoztam.

-Mondd csak! Neked csak ilyen göncök vannak a szekrényedben? –kérdezte, én meg csak bólogattam és egy kicsit szégyelltem is magam.

-Akkor gyere el hozzám és mutatok pár jó cuccot. –mondta.

-Köszönöm, inkább nem, ez így jó lesz. –feleltem félénken, nem akartam az ő ruháit felvenni.

-Akkor így akarsz jönni? Legalább akkor csak a sapkát és a szemüveged vedd le, mert azok nagyon gázak.

-Az lesz, megpróbálok jobban felöltözni.

Ezután elköszöntünk egymástól, este nyolcra beszéltük meg a találkozót ugyanott. Hazafelé menet azon gondolkoztam, hogy miért követett, illetve miért hívott meg magával bulizni. Ha csak kinevetni és megalázni akar, akkor azt bánni fogja. Azt terveztem, hogy elmegyek vásárolni, hogy jobban nézzek ki és, hogy senki se tudjon belőlem gúnyt űzni. Odaálltam anya elé és kértem tőle pénzt.

-Minek neked? –kérdezte.

-Mert ruhákat akarok vásárolni. –válaszoltam határozottan, de ő csak kinevetett.

-Ezekre az ócska göncökre egy vasat sem adok. –undor ült ki az arcára. Ez az én anyám, aki utál engem.

-Változtatni szeretnék magamon, csak senkire sem számíthatok. –panaszkodtam, majd ledobtam magam a kanapéra és keresztbe tette a karjaimat.

-Ezt most komolyan mondod? –csillant fel a szeme, látszott a szemeiben a remény sugara.

-Igen.

-Akkor veled megyek, fontos, hogy jól válassz!

Elkészülődtünk és már indultunk is. Megkövetelte, hogy a sapkát és a szemüveget vegyem le, és a ruhaboltban találkoztam a sráccal, akivel beszélgettem ma, de a nevét nem tudtam.