2014. október 5., vasárnap

9. rész - A névtelen feladó

Itt is ugyanazt leírom, hogy bocsánatot kérek az egy hónapos szünet miatt. Nem hivatkozom az idő hiány miatt, mint a többség, mert az ócska kifogás. Igenis beismerem, hogy ihlethiányban szenvedtem, de igyekszem pótolni a hiányosságaimat. Sajnos azt látom, hogy egyre kevesebb az érdeklődő, új feliratkozó sincs. Tehát elgondolkodom azon, hogy esetleg bezárjam-e a blogot, mert nem látom értelmét, és nem ez az egyetlen blogom. Inkább azokba fektetném be az energiámat, amikre van kereslet. Sajnálom, de még gondolkodom rajta és megnézem mennyi a visszajelzés. Mikor megkérdeztem a szavazásban, mit csináljak a bloggal, fölényben voltak azok a szavazatok, amiben azt kértétek, hogy folytassam úgy, ahogy van, Győrrel együtt akár. Ahhoz képest kevés a visszajelzés nagyon és nagyon visszaesett az elejéhez képest. 
Jó olvasást!


Harry szemszöge

Lerángattam Louisról a pólóját gondolva, hogy innen már nincs menekvés, ugyanis hamarosan az enyém lesz és megtörténik az, amire mindig is vágytam. Kissé sokat ivott, tehát hagyta magát és az ösztönei után ment ő is, akárcsak én. Mi egymásnak lettünk teremtve és legbelül ezt ő is érzi. Megcsókoltam az ajkait, s ezt ő is viszonozta, érezni lehetett rajta, hogy élvezi a helyzetet, aminek nagyon örültem, ugyanis büszke voltam magamra, hogy leitattam, mivel az alkohol csak feloldja a gátlásokat. Most már pontosan tudom, hogy Louis is vonzódik hozzám. Ideje volt a nadrágjától is megszabadulni, gondoltam, hogy segíteni kell majd neki, tehát azzal kezdtem, hogy kigomboltam azt.
-Dobd csak le magadról. –súgtam a fülébe, ő meg hallgatott rám, ugyanis lassan már alsógatya sem volt rajta, ahogy rajtam sem. Kicsit feljebb csúsztunk az ágyon, a lepedőt is szétgyűrtük, mint ahogy az ágyneműt is. Belemarkoltam formás hátsójába, ő meg csak az ajkaimat harapdálta, hogy el is eredt a vérem, de egyáltalán nem zavart, amíg érzem a közelségét.

Louis szemszöge

Lassan kinyíltak a szemeim, ugyanis már éreztem, hogy reggel van, de meglepetésben volt részem, ugyanis egy darab ruha nem volt rajtam, ráadásul idegen helyen találtam magam. Az a gáz benne, hogy a takaró is lecsúszhatott rólam és fogalmam sincs mi történt az éjszaka. Most nagyon nagy bajban éreztem magam, gyorsan fel is ültem és eltakartam magam a lepedővel.
-Mi történt? –elkezdtem remegni, már a sírás kerülgetett, főleg, amikor megláttam Harryt magam mellett szintén hiányos öltözetben, de ő legalább el volt takarva az ágyneművel. Tehát megtörtént, aminek nem szabadott volna? Próbáltam magamban felidézni az elmúlt éjszaka emlékeit és csak kockák villantak be. Azt tudom, hogy sokat ittam, meg hogy csókolóztam valakivel, de ennél több nem ugrott be, pedig biztos voltam benne, hogy sokkal eseménydúsabban telt el az éjjel. Bepánikoltam, s felébresztettem Harryt, ki is nyitotta a szemeit.
-Most azonnal elmondod, hogy mi történt? –emeltem fel a hangom, ő meg csak meglepetten lesett engem és egy hang nem jött ki a torkán.
-Szólalj meg, tudom mit tettél velem. Mire volt ez jó? Ha? –elordítottam magam, ő meg szólásra nyitotta a száját, bár egy kicsit meg volt ijedve a reakcióm miatt.
-Mire gondolsz? Nagyon jól éreztük magunkat, nem mondhatod, hogy nem volt jó. –mondta, de ez engem csak még jobban felidegesített, mintha neki mindent szabadna, s ezzel a szavát szegte meg, ugyanis megígérte, hogy tiszteletben tart és csak barátok leszünk. Máris kihasználta a helyzetet és ez undorító dolog, ezt nem fogom annyiban hagyni.
-Tudod nagyon jól. Egyikünkön sincs ruha, tehát biztos, hogy lefeküdtünk, de nem gondoltam volna, hogy egy fiú lesz nekem az első. –ezzel hátat fordítottam magam és elsírtam magam, megalázva éreztem magam. Már nem vagyok szűz és nem gondoltam volna, hogy egy fiúval fogom elveszíteni, ráadásul semmire sem emlékszem belőle, arra sem, mi hogy történt és ez szörnyű érzés. Általában az első alkalom jól sikerül az embereknek, de én vagyok a kivétel, nagyon is szégyelltem magam emiatt.
-Most sírsz? –tette a vállaimra a kezét, de nem fordultam meg, inkább a kezeimmel eltakartam az arcom, legszívesebben elsüllyedtem volna a föld felszíne alá.
-Undorító féreg vagy, Harry! Hatalmasat csalódtam benned. Hogy fogom ezt feldolgozni? –ekkor hasra feküdtem és a párnába temettem az arcom, majd kieresztettem a gőzt, ami egy kicsit jobban is esett.
-Bocsáss meg, kérlek! Nem így akartam. Meg tudsz valaha bocsátani? –kérte bűnbánóan, de előbb gondolkodnia kéne, mielőtt cselekszik.
-Én nem így képzeltem el az első alkalmat, te elrontottad és én lánnyal akartam, nem fiúval. Megaláztál! –motyogtam sírva a párnába, nem tudom mennyit értett ebből, de nem is nagyon érdekelt.
-Kérlek, Louis, ne sírj már. Olyan rész téged így látni és biztosíthatlak róla, hogy nagyon jól érezted magad, az már más dolog, hogy nem emlékszel semmire.
Egy rakás szerencsétlennek éreztem magam, aki egy olyan dolog miatt sír, ami visszafordíthatatlan, na de akkor is csalódást éreztem, mert egy barát elvileg nem tesz ilyet. Felültem, aztán letörölgettem az arcomról a könnyeimet, kissé megkönnyebbülve éreztem magam.
-Megnyugodtál már? –kérdezte, aztán felém hajolt és adott a számra egy puszit, amire nem számítottam. Mielőtt el tudtam volna lökni magamtól, addigra már végzett is, én meg az ajkaimra helyeztem az ujjaimat és végig simítottam azt. Meg voltam lepve, bizsergést éreztem közben és ezt nem tudtam felfogni, hogyan is lehetett. Nehezen vallottam be magamnak is, de vágytam a csókjaira. Jézusom, miket hordok itt össze, hiszen ezt nem szabadna, nagy szégyen lenne, ha összejönnék egy fiúval. Ezt senki nem bocsátaná meg nekem, még én magamnak sem. A kérdésre csak bólogatással tudtam reagálni, s ekkor a nyakába ugrottam és szoroson magamhoz öleltem.
-Nyugodj meg, minden rendben lesz! –súgta a fülembe, én meg hittem neki, azonban mégsem bíztam meg benne és távozni akartam. Elengedtem, majd amilyen gyorsan csak tudtam, felkeltem az ágyról, a lepedőt természetesen magamon tartottam, összeszedtem a földről a ruháimat és bezárkóztam a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, felöltöztem, aztán távoztam is.
-Hová sietsz ennyire? –kérdezte Harry meglepetten.
-Sajnálom, de ez nem mehet tovább, visszaéltél a bizalmammal és nagyon rosszul érzem magam. –elmondtam neki a helyzetemet, azonban nem szívesebben döntöttem így, mert ha az érzéseimre hallgatok, akkor bizonyára maradok, még magamnak is nehezen vallottam be, de igenis vágytam rá.

Harry szemszöge

Louis hirtelen elszaladt, pedig az előbb a nyakamba borult, különös volt a viselkedése. Nekem az jött le ebből, hogy igenis vágyik rám, velem akar lenni, de szégyelli magát, s ezt kéne valahogy megoldani, hogy a gátlásait feloldjuk. Úgy éreztem, nehéz dolgom lesz, de elhatároztam magamban, hogy nem adom fel, mert nagyon megszerettem őt. Nem hagyhatom, hogy ezt csinálja, ezzel magának is rosszat tesz, érzem. Utána rohantam, hátha visszatudom őt tartani még.
-Ne menj el, kérlek! Beszéljük meg. –könyörögtem neki, ő ekkor egy pillanatra hátra is fordult.
-Sajnálom, de ez nem mehet így tovább, nem találkozhatunk! –adta meg a végső szót, ezzel be is szállt a liftbe, futottam, de mire odaértem, becsukódott az ajtaja. A lépcső felé tekintettem, talán, ha elkezdtek lefelé rohanni, még utolérhetem, azonban nem volt megfelelő az öltözetem hozzá, mindössze egy lepedő takart. Ez sem tarthatott vissza, rohantam, mint az őrült, de mire leértem, addigra a lift ott állt üresen nyitott ajtóval és Louis sehol.
-Ezt nem hiszem el, hogy előbb leért, mint én! –kiabáltam el magam, ekkor az ottani arcok engem bámultak, különösen a megjelenésem miatt nézhettek furcsán, ráadásul magamra hívtam a figyelmet, amit aztán meg is bántam. Beszálltam a liftbe és visszamentem a szobámba.

Louis szemszöge

Teltek a hetek, de azért se kerestem fel Harryt, bizonyára már visszament Angliába, én meg szépen elvesztettem, s emiatt iszonyatosan szenvedtem. Nem is értettem, hogy lehettem ennyire hülye, hogy elengedtem magam mellől. Érdekes módón ő sem keresett fel engem, biztosan elege lett az ostoba viselkedésemből, amin nem is csodálkoztam. Nem sokára mi is hazautazunk és semmi remény nem lesz, hogy megtalálom, ugyanis még azt sem tudom, hogy melyik városban él és ő sem, hogy én hol. El voltam keseredve, a szobában töltöttem el a nap nagy részét, de ekkor anya benyitott, mert látta, hogy valami nincs rendben.
-Miért szomorkodsz annyit, Louis? Már napok óta ilyen vagy. –leült mellém, aztán átkarolt. Ezek szerint neki csak nem rég tűnt fel a szomorkodásom, mikor már hetek óta ilyen vagyok. Nem akartam neki elmondani, hogy Harry miatt van, azt meg főleg nem, hogy lefeküdtem vele, bár nem emlékszem belőle semmire, ki is akadna és még a mai napig szégyellem magam. Ez is rásegített az őrlődésemre, mert egyszerűen alig akadt olyan személy, akivel ezt megmertem volna osztani, aki megértett volna és tanácsokkal látott volna el. Féltem az elítéléstől is és nagyon nehezen birkóztam meg ezekkel a problémákkal.
-Semmiség, ne is törődj velem. –legyintettem, mert nem szerettem volna erről beszélni, anya viszont erősködött.
-Mi az, hogy semmiség. Szerinted hagyni fogom, hogy itt megőrüljél? Szépen elmondod, hogy mi a baj, biztos vagyok benne, hogy meg fogsz könnyebbülni. –vette szigorúra, azonban ez rám nem hatott egyáltalán, mert nem akarom, hogy kiboruljon, és aztán megutáljon.
-Mondom, hogy semmi, csak már honvágyam van. –kerestem a jobbnál jobb kifogásokat, de anya ezeken is átlátott.
-Tudom, hogy valami nyomja a lelked, és addig nem foglak békén hagyni, amíg el nem mondod. –közölte határozottan, aztán távozott is a szobámból, amire már nagyon vártam.

Két nap múlva le is telt a nyaralásunk, mindent összepakoltunk és indultunk is a reptér felé. Ez a nyár bővelkedett emlékekben, ilyen vakációm sem volt még soha életemben, különösen a változásom és Harryvel való kapcsolatom miatt marad ez emlékezetes. A repülőn nagyon elbambultam, felidéztem az itt történteket, majd nem sokkal később el is aludtam, majd csak akkor ébresztettek fel, amikor megkezdtük a leszállást. Így elég rövidre sikeredett az utazás, legalábbis annak tűnt. Utána taxiba ültünk és hazáig meg sem álltunk, s mikor megérkeztünk, anyának az volt az első dolga, hogy kiürítse a postaládát. Miután átnézte a leveleket, egyet a kezembe nyomott, ami azt jelentette, hogy ez nekem jött. Megnéztem ki a feladó, de nem volt ott név, ezért csak izgatottabb lettem a felnyitása miatt, hogy ki lehet a névtelen feladó.