2014. november 23., vasárnap

12. rész - December 24


Louis szemszöge

Feszengtem ma szinte egésznap, ugyanis ma kell Harrynek választ adnom, hogy járok-e vele vagy sem, vagyis, hogy leszek-e a barátja. Szívem szerint azonnal belementem volna, azonban mégsem volt olyan könnyű ez a helyzet, hát más lenne, ha egy lányról lenne szó, de a másság nagyon nehéz a mai világban, ugyanis nem elég fejlett a társadalom ahhoz, hogy természetesnek vegyék, hanem sokan elítélik ezt, illetve furcsán néznek egy meleg párra. Meglepetéssel is készültem neki: sütöttem almás pitét, kissé görcsösen, mert attól tartottam, hogy talán nem fog neki ízleni, s éreztem is, hogy nem lett tökéletes, ugyanis túl sok cukrot tettem bele. De sebaj, mert így is ízlett neki, meg is dicsért, mert ahhoz képest, hogy ez volt az első próbálkozásom, egész jó lett. Mégsem voltam rá annyira büszke.
-Egy fontos dolgot kell kérdeznem. –kezdett bele Harry, és már tudom is, hogy mit akar, nem úszhatom meg ezt, meg kell neki mondani, hogyan döntöttem. Tudom, ez nagyon nehéz, de túl kell esni rajta.
-Akkor leszel a barátom? –kérdezte, miközben szembe állt velem, majd a vállaimra helyezte a kezét, s mélyen a szemeibe nézett zöld tekintetével, amiben szinte el is vesztem. Hogyan is mondtattam volna neki nemet?
-Igen. –jelentettem ki halkan, majd hirtelen megcsókoltam, nem vártam meg a reakcióját, de véleményem szerint ugyanezt tette volna ő is. Reménykedtem benne, hogy senki sem figyel minket, mert lesülne a bőr a képemről. Azonban volt egy kikötésem, s ezt tudattam is Harryvel.
-Lenne egy nagyon nagy kérésem. –kezdtem bele, ő meg kíváncsian figyelt, várta, hogy mondjam. –Szóval az, hogy ne teregessük ki a kapcsolatunkat, hanem ez kizárólag a mi magánéletünk legyen, nem kell nagyközönség előtt csókolózni, illetve simogatni egymást, meg ilyeneket. Csak kizárólag kettesben. –igaz, nagy kérésnek tűnt, de ha igazán szeret, akkor megért engem és beleegyezik. Így is történt.
-Ez természetes, kicsi Louis! Megértem, hogy te nem szeretnéd kiteregetni a magánéleted, s én ezt tiszteletben tartom. –mondta, majd szorosan magához ölelt. Nagyon meghatódtam azon, hogy kicsi Louisnak hívott, könnyek csordultak ki a szemem sarkából, amit igyekeztem a pólómmal letörölni.
-Te sírsz? –kérdezte meglepetten.
-Igen, csak a boldogságtól, hisz ez az első párkapcsolatom. Tudom, hogy szánalmas vagyok, hogy ennyi idősen ez az első, de akkor is. Nem hittem volna, hogy ez valaha meg fog történni, már olyan reménytelennek tűnt. De neked köszönhetően meg is tudtam változni, és már teljesen máshogy állok a dolgokhoz, mint előtte. Nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. –most biztos valami hülye nyálgépnek tart, de ezt akkor sem tudtam magamban tartani, muszáj volt valakinek elmondanom az érzéseimet. Fülig ért a szája és áradt belőle a boldogság, látszott rajta, hogy boldoggá teszem őt, akárcsak a jelenlétemmel is.

Harry szemszöge

Most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy van barátom, azonban Louis kedvéért nem teregethettem ki és azt kellett mondanom, hogy barátságon kívül semmi sincs közöttünk. Azt hinné az ember, hogy szégyell engem, de nem így volt, ő csak az elítéléstől félt, számított neki a külvilág véleménye. Tiszteletben tartottam a döntését, és ez 2010. október 12-én történt.

2010. december 24.
Eltelt két hónap, amióta összejöttünk, s ennél jobb kapcsolatot nem is kívánhattam volna. Egyik exem sem ért fel Louishoz, mivel ő volt a legcsodálatosabb teremtés az egész világon és boldogsággal töltött el, hogy az enyém lehet. Nem bírtam volna ki, ha elveszítem, ezért minden kívánságát igyekszem teljesíteni, és tiszteletben tartom a kéréseit, s ez kölcsönös, mert ő is így tesz. Persze a mai napot sem felejtettem el, ugyanis nem csak, hogy szenteste van, de ezen kívül még Louis szülinapja is, ami rendkívül fontos az életemben. Igaz, hogy csak most ünneplem meg vele először, de ezentúl ez minden évben így lesz. Amúgy is vettem volna neki ajándékot, de most, hogy megtudtam, hogy szülinapja van, ezért dupla ajándékot érdemel: egyiket karácsonyra, a másikat meg a születése évfordulójára kapja. Nem szerettem volna nagydolgot venni neki, ugyanis nem az érték a fontos, hanem az, hogy szívből jöjjön, egy kapcsolatban ez az egyik legfontosabb feltétele az őszinteség és a bizalom mellett. Elmentem a helyi bevásárlóközpontba, siettem is rendesen, ugyanis a mai napon hamar bezárnak az üzletek. Mikor beléptem az említett helyiségbe, láttam, ahogy az emberek egymás hegyén-hátán próbálnak mászkálni, de valahogy elég nehezen ment nekik a tömeg miatt. Akár a heringek. Kissé elrettentett ez a látvány, nem hittem volna, hogy mindenki az utolsó napra halogatja a vásárlást. Mivel tisztában voltam vele, hogy hatalmas lehet a sor, s innen csak órák múlva jutok csak ki, továbbálltam, s azt terveztem, hogy visszajövök zárás előtt egy órával, addigra már bizonyára csökken az emberek száma. Addig ellátogattam egy cukrászdába, mert én hülye elfelejtettem rendelni tortát és reménykedtem benne, hogy kapok egyet készen.
-Jó napot! –köszöntem, miközben beléptem, s a fűtött helyiségben lerántottam magamról a sapkámat. Kissé összekócolta göndör fürtjeimet, de ez most nem zavart.
-Jó napot! Mit adhatok? –köszönt vissza a pultos hölgy.
-Lehet kapni készen születésnapi tortát? –kérdeztem.
-Persze, de csak azok vannak, amiket ott lát. –mutatott a tortapult felé, ekkor odasétáltam és szemügyre vettem a csodálatos készítményeket. Egyik szebb volt, mint a másik. Elgondolkodtam azon, hogy vajon Louisnak melyik tetszett, s végül egy feketeerdő torta mellett tettem le a voksom. A hölgy betette egy dobozba, aztán kifizettem, majd távoztam. Hazamentem, hogy betegyem a hűtőbe, aztán indultam a bevásárlóközpont felé ismét, jó volt látni, hogy már jóval kevesebben vannak, de az időm is ugyanolyan kevés, hogy egy jó ajándékot válasszak neki, illetve kettőt. Bementem több üzletbe is körülnézni, de döntésképtelen voltam, közben folyamatosan az órámat lestem, nehogy bezárjon még a választásom előtt.
Végül vettem neki egy bögrét, ami a nevével volt ellátva, mondjuk, ezt kapja karácsonyra, a másik meg egy feliratos törölköző volt, amihez járt egy plüssmaci is, ami egy szívecskét tartott a kezében, úgy véltem, tökéletes lesz szülinapi ajándéknak. Vettem hozzá csomagolópapírt is, majd távoztam. Elmentem egy étterembe asztalt foglalni kettőnknek, utána haza. Feldíszítettem a házat, felállítottam a karácsonyfát. Ez lesz az első karácsonyom a szüleim nélkül, s elég nehezen egyeztek bele, de tudták, hogy nekem Louis mindennél fontosabb.

Eltelt néhány óra, már kezdett sötétedni, azonban még mindig csak négyet mutatott az óra, már türelmetlen voltam. Járkáltam fel-alá a lakásban, s folyamatosan az órára néztem, egyszerűen nem akart telni az idő, vagy csak nagyon lassan. Izgatottságomban nem igazán tudtam magammal mit kezdeni, időnként leültem a kanapéra, ha meg épp nem ültem, akkor meg járkáltam. Nem volt egy izgalmas program, az egyszer biztos. Megcsörrent a telefonom, rohantam is felvenni, mert az asztalon hagytam a készüléket. Izgatottan beleszóltam, mert a kijelzőn Louis képét mutatta.
-Boldog karácsonyt kívánok neked, szerelmem! –szólt bele édesen a telefonba, majdnem elolvadtam cuki kis vékonyka hangjától, automatikusan mosolyra állt a szám, szinte már vigyorogtam.
-Neked is szívem, de elfelejtetted, hogy a ma estét együtt töltjük? –kérdeztem lágy hangon, mert egy ilyen angyalkával csak így lehet beszélni.
-Dehogyis, már nagyon várom a hat órát, hogy találkozhassunk. –mondta, aztán elköszöntünk egymástól.
Louis szemszöge

Anya beleegyezett abba, hogy az estét Harryvel töltsem, ugyanis tudja, hogy mennyire szeretem, s meg is értette. Harry azt mondta, hogy meglepetéssel készült nekem, ami miatt már nagyon izgatott voltam. A mai napon elmentem ajándékot venni neki, de döntésképtelen voltam, ugyanis nekem sosem volt párkapcsolatom és teljesen tanácstalannak éreztem magam. Végül egy faliszőnyeget vettem neki, amin karácsonyi táj volt, magam sem tudtam, hogy miért pont ezt, egyszerűen megtetszett. Kicsit nagy volt, ezért valamivel nehezebb is volt hazavinnem, mivel gyalogoltam.

Kicsit elaludhattam, mert a csengetésre ébredtem fel, s mikor ránéztem a telefonom képernyőjére, már este hatot mutatott az idő. Szinte még félálomban volt, amikor kipattantam az ágyból, mert tudtam nagyon jól, hogy Harry volt az, s azt várja, hogy azonnal indulhassunk is, azonban ez teljesen lehetetlen volt, mert teljesen szét voltam csúszva. A hajam összevissza állt, a pólóm felcsúszott, a nadrágom ki volt kapcsolva és még lehetne sorolni. Mire elkezdtem volna készülődni, lenyomódott a kilincs, s Harry be is lépett rajta, aztán elnevette magát a látványom miatt.
-De cuki vagy! –tette a tenyerét a szája elé és diszkréten nevetett csak, én is elmosolyodtam.
-Most ébredtem fel. –válaszoltam neki vigyorogva, majd viccből hozzávágtam a párnámat. Ő visszaadta, aztán hátulról a derekamnál fogva megfogott, majd magához szorított, a kezét bedugta a pólóm alá és a hasamon pihentette. Megfordított, hogy megcsókolhasson, kicsit hosszúra sikeredett, azonban le kellett állítanom, mert akkor soha nem tudok elkészülődni.
-Bocsi, készülődnöm kell, mert soha sem fogunk elindulni. –mondtam, miközben zavarban voltam, fülig pirulhattam.
-Úgy imádom, amikor elpirulsz. –mondta, s ez csak jobban rásegített arra, hogy minél pirosabb legyen a fejem.
-Na jó, hagyd abba. Összeszedem magam, aztán indulhatunk. –mondtam, miközben kiszabadítottam magam a karjai közül, természetesen engedte, mivel leginkább az ő ötlete volt, hogy töltsük házon kívül a szentestét. A kérésemre elhagyta a szobát, én addig átöltöztem, illetve megfésülködtem, aztán indulhattunk is. Elköszöntem anyától, majd kiléptünk az ajtón, ekkor Harry szorosan megfogta a kezem, és semmi pénzért nem engedett volna el. Láttam a szemeiben a boldogságot, s én ugyanígy éreztem. Soha nem akartam őt elveszíteni, mert nélküle üresnek érezném magam. 

2 megjegyzés: