Bocsi a késésért, vasárnapra terveztem, de elhúzódott kicsit az írás, ezért csak ma tudtam hozni a részt. Jó olvasást!
Louis szemszöge
Nemsokára
indultunk is, azonban még nem tudtam, hogy Harry milyen meglepetéssel készült. Soha
sem éreztem még ilyen boldognak magam, annyira hihetetlen volt számomra, hogy
ez velem megtörténhet, ugyanis mindig is egy csődtömegnek tartottam magam. Elvitt
engem egy romantikus vacsorára, de kissé kellemetlenül éreztem magam, ugyanis
az emberek megbámultak minket, mivel nem fiú-lány páros voltunk, hanem fiú-fiú.
-Harry,
ezt muszáj? –súgtam oda neki, kicsit közelebb hajoltam felé, mivel egymással
szembe ültünk.
-Most
mi a baj? –kérdezte csodálkozva.
-Annyian
vannak itt és mindenki minket néz. –válaszoltam zavarodottan, ekkor lefagyott a
mosoly a szájáról, ami eddig levakarhatatlan volt róla.
-Miért
baj? Miért nem vállaljuk fel a kapcsolatunkat?
-Jaj,
ez annyira kellemetlen. –zavarba jöttem teljesen, ide-oda néztem, ekkor vettem
észre, hogy mindenki a saját dolgával foglalkozik és nem keltettünk nagy
feltűnést, csak én reagáltam túl az egészet.
-Dehogy
kellemetlen. Nem látod, hogy senki sem néz minket? –kérdezte, majd folytatta a
vacsorát.
-Jó,
de ha elkezdünk csókolózni, meg ölelkezni, biztos, hogy ki fognak minket rakni.
–mutatóujjammal rá mutattam, miközben félig felálltam a székről, de utána
visszahuppantam rá.
-Tiszteletben
tartom a kérésed. –mondta lágyan, majd végigsimította az asztalon pihenő
kézfejemet, s ekkor gyorsan elhúztam onnan. –Jaj, bocsánat. –emelte fel a
kezeit maga elé.
-Semmi
gond. –mondtam lehajtott fejjem, fülig pirulhattam, de ez már a szokásommá
vált, amióta Harry a barátom.
Mikor
befejeztük a vacsorát, elmentünk egy szállodába, miszerint Harry ott akarta
tölteni a szentestét, bár nekem ez annyira nem tetszett, mert hiányzott a
család, mivel ez a nap arról kellene, hogy szóljon, de nem akartam elrontani a
kedvét, ezért engedelmeskedtem neki. Mikor beléptünk a hotelszobába, nem
fogadott minket teljes sötétség, hanem a karácsonyfaégők bevilágította a
helyiséget, amitől rögtön jobb kedvem lett. Körülnéztem egy kicsit, majd
megpillantottam a fa alatt pár ajándékot, amiket bizonyára nekem szánt Harry.
-Ez
csodálatos! –áradoztam. Ennél szebb születésnapi, illetve karácsonyi ajándékot
nem kívánhattam volna, sőt még akkor is meglennék elégedve, ha a fa alatt nem
lenne semmi, hiszen ez az este önmagában is egy ajándék volt a számomra.
-Ott
vannak az ajándékaid a fa alatt. –mondta, miközben áradt belőle a jókedv, s
pontosan én is így éreztem. Leültem a padlószőnyegre és elkezdtem kibontogatni,
majd egyszer csak Harry átkarolt hátulról és belepuszilt a hajamba, majd a
nyakamba, ahol nagyon csikis voltam. Lassan én is átadtam neki az övét, majd
miután ezzel megvoltunk, egymásnak estünk, majd lassan az ágyban kötöttünk ki.
Már
csak reggel ébredtem fel teljesen meztelenül az ablak felé fordulva, azonban
Harry pont a másik oldalamon feküdt, ezért gyorsan megfordultam, s mikor ez
megtörtént, láttam, hogy ő még alszik. Felkeltem, mert nem akartam, hogy lásson
fényes nappal meztelünk, majd gyorsan a fürdőbe mentem egy törölközővel meg a
ruháimmal, amiket felvenni szándékoztam. Mikor elkészültem, addigra Harry is
felébredt, bár még nem kelt fel.
-Hogy
telt az éjszakád? –kérdeztem mosolyogva tőle, miközben a tekintetem a
karácsonyfára terelődött, amin még be voltak kapcsolva az égők. Mivel
szeretkezés közben elaludtunk, ezért erről senki sem gondolkodott, odamentem és
kihúztam a konnektorból.
-Na,
vajon szerinted hogy? –kérdezte huncut mosollyal a száján, kicsit zavarba
jöttem.
-De,
nagyon is jól tudom. –feleltem kuncogva.
Utána
ő is felkelt, aztán szép lassan elhagytuk a szállást, azonban előtte
reggeliztünk.
2010.
december 31.
Elérkezett
a szilveszter is, ami az elmúlt években úgy telt el, hogy otthon ültem és
vártam az éjfélt a tévé vagy a gép előtt, esetleg a könyvem felett, azonban ez
a nap másmilyen lesz, olyan, mint amilyen a legtöbb fiatalnak és ez
hihetetlenül feldobta a hangulatomat. Persze ezt is Harrynek köszönhettem, mert
ha ő nincs, akkor továbbra is olyan elveszett lennék, mint azelőtt. Épp
készülődtem, amikor valaki kopogott.
-Nyitva!
–kiabáltam ki, ekkor le is nyomódott az a bizonyos kilincs, hátra is néztem és
persze, hogy az én imádottam volt az.
-Na,
hogy áll az én kis drágaságom? Indulhatunk? –kérdezte huncutul, utána hátulról
megölelt és adott egy puszit.
-Induljunk.
–feleltem.
Ezt
az éjszakát is átbuliztuk, nagyon jól éreztük magunkat, s éjfél után pár
perccel indultunk hazafelé és onnantól kezdve úgy éreztük mienk a világ és,
hogy egymásnak vagyunk teremtve, ami fedte is a valóságot, vagyis akkor még azt
hittem, de utána egyszer csak minden megváltozott.
2011.
április 14.
Körülbelül
két hónapja költözhettünk be a közös otthonunkba, s közben ki is tavaszodott,
azonban nem csak az időjárás változott meg, hanem a mi kapcsolatunk is. Igaz,
az előbbi jóra fordult, azonban az utóbbi épp ellenkezőleg. Minden azzal
kezdődött, hogy összeköltöztünk és elmentünk dolgozni, hogy fent tudjuk
magunkat tartani, s ezzel önmagában nem is lenne gond. Elkezdődtek a
veszekedések, ami miatt csalódottnak éreztem magam, mert együtt lakva már nem
is számított olyan cukinak Harry és ő is hasonló véleménnyel lehet rólam. Ahogy
teltek a hetek, egyre kellemetlenebb volt az együttélés, sőt már annyira
elfajultak a dolgok, hogy Harry mindig elmegy munka után valahová és csak
valamikor hajnalban ér haza, majd kora reggel megint elmegy. Alig alszik
valamit és olyan, mint egy mosogatórongy. Nagyon aggódtam érte, de egyszerűen rám
sem tudott nézni, ami miatt rengeteget sírtam egyedül bezárkózva a szobámban.
Ugyanolyan csődtömegnek éreztem magam, mint amikor még nem ismertem Harryt,
visszaestem a mélybe és képtelen voltam feldolgozni, s legszívesebben
hazaköltöztem volna, mert úgy éreztem, már nem szeret, ezért nem láttam
értelmét a közös otthonnak. Ki tudja, kikkel tölti el az éjszakát és hányszor
csal meg, anya is neheztelt rá és szerette volna, ha otthagyom Harryt. Egyik
nap, amikor nem mentem dolgozni, elmentem hozzá egy ebédre, ugyanis már nagyon
hiányzott anya főztje, ki tudja mikor ettem utoljára. Eddig vagy egy olcsó
étterembe mentünk vagy maradt a hidegtál.
-Szerinted
van még esély a kapcsolatunknak? –kérdeztem anyát szipogva, ő meg csak
reménytelenül nézett rám, miszerint szerinte ennek itt véget is ért. –Tehát akkor
szerinted nem? –faggattam tovább.
-Jaj,
kisfiam! Nem mondtam azt, hogy véget ért. Persze ahhoz az kell, hogy költözz
haza és harcolj érte. Gondolom már egymás agyára mentetek, mert végül is együtt
élve ismeri meg az ember a másikat. Hatalmasat csalódtál benne? –kérdezte,
miközben leült mellém a kanapéra és oldalról átkarolt. Én csak bólogattam,
egyetlen egy hang sem jött ki a torkomon a sírógörcs miatt.
-Én
azt mondom, hogy harcoljatok a szerelmetekért, ti nem ezt érdemlitek, olyan
szép pár voltatok. Kár lenne érte. –örültem, hogy anya támogatott minket, de
hiába mondja ezt, nem olyan könnyű, ha Harry már undorodik tőlem és hozzám sem
akar érni. A legrosszabb az, hogy valószínűleg megcsal, amit ugye nem bírnék
ki, ha valójában megtörténne.
-Anya,
szerinted megcsal? –kérdeztem szipogva, ő már tudta mi a helyzet.
-Nem
akarom elvenni a kedved, de valószínűleg, hogy az éjszakákat valaki másnál
tölti. Beszéljétek meg a problémáitokat, még helyre lehet hozni, aztán meg
nehogy késő legyen. –és igaza is volt, csak én túl bátortalan voltam ehhez,
hogy beszélgetést kezdeményezzek a problémákról
-Rendben,
megpróbálom. –nem volt más választásom.
-Ez
a beszéd, kicsim! –adott egy puszit a fejemre, nekem még legalább kellett
negyed óra, mire összeszedem magam. Felmentem a szobámba és átöltöztem, mivel elhatároztam,
hogy ma este elcsábítom Harryt. Egy rövid pólót vettem fel, mert imádja, hogyha
kivillan a hasam a pólóm alól, többször tett már rá pozitív megjegyzést,
miszerint szerinte nagyon vonzó és szexi. Hát megteszem a kedvéért, bár én
nagyon utáltam, mert úgy éreztem közben, mindenem kilátszik. Ezt a
szégyenlőségemnek köszönhettem, amit azóta sem sikerült legyőznöm, bár az első
alkalom óta egy kicsivel lazább vagyok. Felvettem a kabátom, aztán elköszöntem
anyától, mivel lassan már este hat óra, Harry lassan otthon lesz. Vittem kaját,
hogy legyen mit vacsoráznia, s majd felhívtam telefonon.
-Mi
van? –szólt bele hűvösen és barátságtalanul, ami egy cseppet sem tetszett,
azonban én kedvesebb hangnemben beszéltem.
-Ugye
hazajössz ma? Meglepetéssel készültem. –mondtam lelkesen.
-Aha,
ma amúgy is otthon aludtam volna. –hangja elhalkult, nagyon furcsa volt, mintha
ivott volna, de reménykedtem benne, hogy csak a fáradtságtól ilyen, azonban
belül tudtam, hogy mi az igazság. Miután letettem a telefont, gyorsan ledobtam
magamról a kabátot, a vacsorát a hűtőbe tettem, utána rohantam fel a szobába, a
szekrényből kivettem az illatos gyertyákat, amiket már nagyon rég használtunk
szeretkezésünk céljából. Meggyújtottam párat, kitettem sorba a padlón, utána
felfeküdtem az ágyra, aztán felhajtottam a pólómat egy kicsit úgy, hogy a
köldököm még ne látszódjon. Pihentem egy kicsit, majd egyszer csak nyílt a
bejárati ajtó, ami azt jelentette, hogy Harry megérkezett, innentől kezdve csak
reménykedtem, hogy első útja a szobába vezessen. Így is történt, mert lassan
lenyomódott a kilincs, én megy egyre jobban izgultam, hogy vajon mit fog hozzám
szólni.
-Jó
estét! –köszöntem rá mosolyogva, ő meg csak üres tekintettel nézett rám, s
miközben körülnézett a szobában, szája o alakot vett fel.
-Tetszem
neked? –kérdeztem csábító mosollyal, majd kacsintottam egyet. Közeledett felém,
de járása nem volt magabiztos a szédelgése miatt, egyből arra következtettem,
hogy ivott, ami kissé zavart, de próbáltam félretenni és csak átadni magam az
alkalomnak, persze csak, ha megtörténik az, amit szeretnék.
Kövit!
VálaszTörlés