2014. december 27., szombat

14. rész - Vidámpark

Letudtuk a karácsonyt, és jön az Új Év. Remélem mindenkinek békésen telt a karácsonyi ünnepe és szeretetben gazdagon. Köszönöm az újabb feliratkozókat, összesen kettő, ennek köszönhetően már 53 olvasója van a blognak. Jó olvasást!


Harry szemszöge

Amikor beléptem a szoba ajtaján, Louist láttam az ágyban feküdni, amikor én csak lepihenni akartam, ezért egy nemkívánatos személynek tituláltam be őt. Különben is nagyon elegem volt már belőle, hogy miatta semmit sem lehet csinálni, kezdett az agyamra menni a féltékenységi rohamai is. Hogyha meglátott más fiúval, mindig kiverte a balhét, s komolyan úgy éreztem, hogy megfoszt a szabadságomtól. Ez is azóta van, amióta összeköltöztünk, pedig azt hittem, hogy csodálatos lesz, de fordult a kocka, és pokollá vált a kapcsolatunk. Megtehettem volna, hogy szakítok vele, de ahhoz túlságosan is szerettem és szegényke annyira ártatlannak nézett ki, hogy nem lett volna szívem fájdalmat okozni neki, mert a szenvedése kegyetlen látvány lett volna a számomra. Azon gondolkoztam, mégis hogyan hozhatnánk helyre a kapcsolatunkat, s ehhez nekem is tennem kéne. Tehát ahelyett, hogy elzavartam volna, inkább közeledtem felé, s mivel ittam, szédelegtem egy kicsit, de nem érdekelt, csak őt akartam. Amit legelőször észrevettem rajta, az az aranyos, kivillanó pocija, tehát már tudta, hogy ez a gyengém, s ettől lázba jöttem. Ez nem volt mindig így, érdekes módon csak akkor figyeltem fel rá, amikor Louis csinálta, ennek az lehet az oka, hogy ő szexin csinálta, még ha véletlen is csúszott fel a pólója. Most azonban szándékosan, ettől ugyanúgy felizgultam, nem számított. Leültem az ágyra és végig csak őt bámultam, le sem vettem róla a szemem, kezem kissé felemeltem, mert késztetést éreztem, hogy hozzáérjek, azonban az eszem az ellenkezőjét mondta, hogy ezt nem szabad. Inkább az érzelmeimre hallgattam és meztelen hasára helyeztem a kezem, majd szép lassan simogatni kezdtem azt, s közben Louis arckifejezéseit néztem, látszott rajta, hogy nagyon élvezi a cirógatást. Nem sokkal később föléje emelkedtem és megragadtam ajkait és vad csókolózásba kezdtünk, miközben elkezdtünk megszabadulni a ruháinktól.

Reggel meztelenül ébredtem fel, kicsit előbb, mint Louis, azonban rajta nem volt takaró, mert az éjszaka folyamán teljesen lehúztam róla, hogy magamat takarjam vele. Egy darabig nézegettem őt teljesen meztelenül, piszkos gondolatok jutottak az eszembe, háttal feküdt. Nem sokkal később kinyitotta azokat a gyönyörű kék szemeit, egy kicsit meglepődtem, mert már előre láttam a reakcióját, ami nem más volt, minthogy a takarót gyorsan magára húzta, hogy ne lássam. Szegénykém, elpirult, én meg csak vigyorogni tudtam aranyosságán.
-Te kis szégyellős! –túrtam bele dús hajába, s kissé összekócolta.
-Tudhattad volna, hogy szégyellős vagyok, erre lehúzod rólam a takarót, mikor teljesen meztelen vagyok. –kicsit kiakadt, de tudtam, hogy nem szabad ezt komolyan venni.
-Nyugi, senki sem látott meg rajtam kívül, előttem viszont nem szabad így viselkedned! Annyira imádlak, olyan aranyos vagy! –felkeltem, rajtam sem volt ruha és szorosan magamhoz öleltem, hogy érezze a törődésem. Az elmúlt időkben elhanyagoltam, ami miatt lelkiismeret furdalásom támadt és látszott rajta, hogy nagyon megviselte ez az egész, ezért megígértem magamnak, hogy, amikor csak tudok, vele leszek.
Lassan lezuhanyoztunk mindketten, majd felöltöztünk, közben elhatároztam, hogy ma csak az övé vagyok és ezt meg is osztottam vele, aminek nagyon örült, igaz, próbálta visszafogni magát, azonban úgy ismertem őt és az érzéseit, mint a tenyeremet, ezért nem igazán tud már engem becsapni. Az igaz, hogy az elején se, de ennek az oka mindössze az volt, hogy szinte minden meglátszott rajta, még az is, amit nagyon elakart rejteni.
-Mit szólnál, ha ma elmennénk a vidámparkba? –ajánlottam fel, ő meg annyira örült ennek a hírnek, akár egy óvodás. Nyakamba borult, aztán egy csókot lehelt az ajkaimra, amit viszonoztam is. –Akkor induljunk. –jelentettem ki, és tíz percen belül már senki sem tartózkodott a lakásunkban. Amint kiléptünk az utcára, úgy kellett viselkednünk, mint két jó barát, mert Louis ezt akarta, nem akarta felvállalni a kapcsolatunkat, én legszívesebben az egész világgal megosztanám és kikiáltanám. Valahol megértem őt is, mivel a másság manapság nem a legelfogadottabb dolog a mai világban. Hát ez van.

Louis szemszöge

Nem tudtam tovább titkolni a kapcsolatunkat, már nem érdekelt az emberek véleménye, az sem, hogy mit mondanak rólunk. Nem bírtam magam visszafogni és hirtelen megragadtam Harry kezét és szorítani kezdtem.
-Szeretlek! –súgtam oda neki, miközben fülig pirulhattam. Úgy nézhettem ki, mint egy kis paradicsom.
-Én is! Kis paradicsom. –na, én mondtam, hogy olyan vagyok. Én csak mosolyogtam az aranyos beszólásán. Átkarolta a derekam, aztán a pólóm alá csúsztatta a kezem, azonban nem csúszott feljebb, csak kizárólag a derekamon pihentette azt, amit a pólóm félig eltakarta. A keze kissé hideg volt, ezért nem volt túl kellemes a tapintása, de kezdtem megszokni.
-Kicsit hideg a kezed? –közöltem vele vigyorogva az igazságot.
-Tényleg? –kérdezett vissza meglepődve, ezért bosszúból feljebb csúsztatta a kezét, majd a hasamon pihentette. Nem volt már olyan hideg.
-Nem hideg egyáltalán. –közöltem vele továbbra is vigyorogva.
-Nem? –Harry szája o alakot vett fel, majd ő is elnevette magát, miközben elengedett, én meg a pólómat igazgattam, hogy a helyén álljon. Hamarosan megérkeztünk a vidámparkba, megvettük a jegyeket és már indultunk is befelé, s rögtön utána két ismerős arc közeledett felénk: Liam és Zayn. Már rég találkoztunk velük úgyis, legalábbis én, az lehet, hogy Harry gyakrabban, erről nem tudtam volna nyilatkozni.
-Micsoda meglepetés! Hát kikkel is futottunk össze? –örvendezett Liam, majd mindannyian kezet fogtunk egymással üdvözlésképpen.
-Örülök, hogy összefutottunk. –mondtam mosolyogva.
-Látom már, hogy ki miatt hanyagolja el a bandát Harry. –Liam továbbra is kedves hangnemben beszéltem, de sajnos megállapítottam benne a gúnyt, próbáltam elhitetni magamban, hogy nem gúnyolódna vele, de aztán rájöttem, hogy felesleges áltatnom magam, mert Liam már az elején sem kedvelt túlságosan. Nem mondta a szemembe, de lehetett rajta érezni.
-Elhanyagolta? –kérdeztem rá csodálkozva, mivel az utóbbi időkben Harry hanyagolt el engem nem tudom ki miatt, de jobb, ha ezt nem említem meg előttük.
-Mintha nem tudnád! –váltott hirtelen flegma stílusba, ami egy kicsit sem lepett meg, mert gondoltam, hogy nem sokáig fogja megjátszani a jó fej csávót velem szemben. Az őszinte érzelmek pedig sokkal többet érnek, mint a hamisak, akár pozitív, akár negatív az.
-Most meg mi bajod van? –kérdeztem rá, ekkor ő elferdítette gúnyosan az arckifejezését, a karját összekulcsolta a mellkasa előtt, majd tett egy nagy lépést hátrafelé, aztán hátat fordított nekem. Nagyon rosszul esett, hogy ennyire utál.
-Ne is törődj vele! Ma egésznap ilyen hisztis. –bökött oldalba Zayn és vigasztalni próbált, bár annyira azért nem vettem magamra a dolgot. Közben arra lettem figyelmes, hogy Harry és Liam eltűntek valamerre, ki tudja hová.
-Ezek meg hová lettek? –döbbentem le, ekkor Zayn is körülnézett, lehetett látni rajta, hogy csak most esett le a dolog neki is.
-Dumálni valamerre, de tudod mit? Szard le az egészet, mi elleszünk ketten, nem igaz? –mondta, majd adott egy baráti ölelést, Jól esett, hogy ilyen jó fej velem és segít elterelni a figyelmem Harryről, bár azt kevés sikerrel. Felültünk együtt egy csomó jó dologra, de a szerelmemet továbbra sem tudtam kiverni a fejemből. Egyszer már majdnem elveszettem és csak a múlt éjjel kaptam vissza teljesen, most pedig megint úgy érzem, hogy az egész hiábavaló volt, mert ismét elfogom veszíteni, amitől nagyon féltem. Pedig mindent megtettem, hogy visszaszerezzem. Amiket reggel súgott a fülembe, csak hamis szavak voltak. Rám tört a sírógörcs, azon nyomban hazaakartam menni és nem akartam, hogy Zayn meglássa, hogy összevagyok törve.
-Elmegyek a mosdóba, mindjárt jövök. –füllentettem, miközben próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra, bár nem tudom, hogy ez mennyire volt sikeres, de nem is nagyon érdekelt.
-Rendben, itt megvárlak. –kicsit izgultam, hogy neki ne kelljen, mert akkor velem jött volna. Szerencsére nem kellett neki, ezért maradt, aminek nagyon örültem. Nem a mosdó felé mentem, hanem a vidámpark másik oldalára, ledobtam magam egy padra, a pólómat felhajtottam, amivel eltakartam az arcom, úgy voltam vele, hogy ez majd felitatja a könnyeimet. Zokogni kezdtem, de próbáltam halk maradni, nem akartam, hogy az egész környék az én sírásomtól legyen hangos.

Harry szemszöge

Felháborodtam Liam viselkedésén. Az egy dolog, hogy nekem rendszeresen tesz szemrehányásokat, miszerint elhanyagolom a bandát miatta, de Louison ne kérje számon, ő nem tehet semmiről, csak kizárólag én, mert ez az én döntésem volt. Az első igaz szerelmem, ami miatt a bandát háttérbe szorítottam, nem is kicsit. Jogosan háborodik fel, mert akár ki is zárhattak volna, de nekem fontosak voltak ők is, megérthetnék a helyzetet. Egyedül Liam nem értette meg, a többiek elnézték nekem, hogy nekem Louis a legfontosabb, sőt mondták is, hogy hozzam el, hogy ő is közénk tartozhasson, de Louis tartózkodott a nagyobb létszámú társaságoktól. Ő zárkózottabb és visszahúzódóbb, ezt imádtam benne, ő olyan volt, akit lehet dédelgetni és babusgatni és élveztem ezt a szerepet is. Pont emiatt volt annyira szerethető, össze sem hasonlítható egyik exemmel sem, akik csak a szexre mentem és buli meg pia mániában szenvedtek. Félrehívtam Liamet beszélgetni, nehéz volt meggyőzni, de végül abban egyeztünk meg, hogy kibékül Louissal és bocsánatot kér tőle. Utána elkezdtük őket keresni, de nagyon sok szuper dologba ütköztünk bele, nem tudtuk megállni, hogy ne üljünk fel rájuk, ezzel rengeteg idő elment.
Egyszer csak a padon megpillantottuk Louist, a térdére hajolt, ki tudja, hogy miért. Mikor közelebb értünk hozzá, akkor tudatosult bennünk, hogy sír, biztosan Liam miatt, leültem mellé és átkaroltam a vállát.

1 megjegyzés: