2015. január 31., szombat

Sajnálom

Eddig úgy voltam vele, hogy minden blog megérdemel egy befejezést, viszont ennek a blognak már nem látom értelmét. Nagyon szerettem volna befejezni, de egyszerűen nem ment...oké ez nem kifogás és nem ez az egyetlen oka, amiért abbahagyom. Ugye ez egy Larry/Elounor témájú blog, ami már nem aktuális. Úgy gondolom, hogy röhejes, hogy még 2015-ben is vannak shipperek és veszekedések. Ennek már nincs értelme. Két-három éve még aktuális volt, azonban tavaly már annyira nem, amikor létrehoztam a blogot. De 2015-ben még inkább nem és ahogy telnek a hónapok, egyre kevésbé. Én meg nem fogok egy lerágott csont témáról blogot írni, tehát elnézést kérek. Különben is hányingerem van ettől az egésztől, az 1D-t se szeretem már. A blogok világát is itt hagyom. Szeretek írni, azzal nem hagyok fel, de lehetséges, hogy blogra nem teszem fel. Soha nem mondom, hogy soha, csak egy kis szünetet tartok, amíg nem fejezek be egy történetet, mert nem akarom, hogy az legyen, mint ebben az esetben, hogy nem fejezem be. Tehát csak akkor kezdek el blogolni újra, ha sikerül legalább egy történetet végig írni és akkor előre meghatározott időpontban fel tudom tenni a részeket. 

Még van két aktív blogom ezen kívül, a mostohát mindenképp befejezem, abból már nincs sok. A viszonzatlan szerelemre nem sok érdeklődés van, de igyekszem azt is befejezni, nem zárom be őket, csak ezt. Mert már a téma nem aktuális és gyűlölöm is, nem akarom ezzel idegesíteni magam. Elnézést kérek! 

2015. január 14., szerda

15. rész - Fesztivál

Sziasztok, kicsit sokat kellett várni a következő részre, de ami késik, nem múlik. Kevés a visszajelzés, nem hiszem, hogy ez a blog bárkit is érdekelne, nem úgy, mint régen. Biztos unalmassá vált a történet, mit tudom én. Mindegy, nem érdekes, elhatároztam, hogy befejezem, akkor igyekszem is, akár olvassák, akár nem. Ha mégis valaki elolvasná, annak jó olvasást kívánok. 


Louis szemszöge

2011. nyara.
Harry azt akarta, hogy menjünk el kettesben egy fesztiválra. Én még sosem jártam olyan helyen, bár tudtam, hogy ez miről szól. A fellépőkről, a zenéről, a buliról, illetve az ivásról és még ki tudja miről. Nem volt nagy kedvem hozzá, mert úgy éreztem, nem nekem való hely, de nem akartam megbántani Harryt. Ő is sokszor járt a kedvemben, ennyit igazán megtehetek érte, tehát rábólintottam a dologra. Ő lelkesen hozzákezdett a dolgok megszervezéséhez, de nem fogunk sokat utazni. Mindössze negyven kilométerrel arrébb fogunk bulizni, ezt a távolságot körülbelül fél óra alatt meglehet tenni vonattal.
Már mindennel készen voltam, amikor Harry közölte, hogy indulásra kész, tehát ennek semmi akadálya nem volt. Elvitettük magunkat taxival a pályaudvarra, aztán vonatra szálltunk, utána, amikor megérkeztünk, azonnal a fesztivál helyszínére igyekeztünk. Megvettük a belépőnket, kerestünk egy üres területet, ahová a sátorunkat felállíthatjuk, s mikor ez megvolt, neki is kezdtünk a munkának.
-Pihenjünk egy kicsit. –kértem.
-Ahogy akarod! –terített le egy pokrócot Harry a fűre, majd helyet is foglalt rajta, úgy gondoltam, hogy nekem is mellé kell ülnöm. Egy darabig csöndben voltunk, néztünk magunk elé, majd egyszer csak göndör barátom felpattant.
-Mehetnékem van. –törte meg a csendet, ránéztem. Kissé fáradtnak éreztem magam, de ha ő mindenáron menni akart, akkor megteszem érte.
-Felhúzol? –nyújtottam felé a jobb kezem, belém is kapaszkodott, majd felhúzott. –Köszönöm. Sokat segítettél.
-Igazán nincs mit. Nézzük, meg milyen koncertek lesznek este. –mondta, megragadta a kezem és kézen fogva indultunk meg. Az emberek megbámultak minket, de ez már egyáltalán nem tudott minket érdekelni. Végig néztük a fellépők listáját, utána a büfé felé igyekeztünk, mivel a gyomrom korogni kezdett, de szerintem nem csak az enyém. Beálltunk a sorba, vettünk hotdogot meg sört, aztán helyet foglaltunk valahol, minden rendben volt, amíg belénk nem jött egy szőke srác. Leöntött minket sörrel.
-Hoppá, bocsánat! –mondta, miközben fülig pirult.
-Semmi baj, úgyis mindjárt megyünk medencézni. –zárta le a témát Harry, szerencsére én sem lettem mérges emiatt, mert túl jó volt ahhoz a kedvem, azonban máskor felhúztam volna magam egy ilyen eset miatt. –Velünk tartasz? –tette fel a kérdést a szőkének, ő meg boldogan igent mondott, tehát innentől kezdve mindent hárman csináltunk, aminek nem túlságosan örültem, mivel kettesben szerettem volna lenni a szerelmemmel. Nem szóltam semmit, hisz nem akartam elrontani a hangulatot, próbáltam én is jól érezni magam, valamennyire sikerült is. A szőke srácot Niallnek hívták és Írországból érkezett.

Elérkezett az este, megbeszéltük Niallel, hogy a büfé előtt találkoztunk nyolc órakor és annyira meg nem is volt olyan érzésem, mintha este lenne, mivel még bőven világos volt. Azonban nekem nem sok kedvem volt hozzá és ezt szóvá is tettem.
-Mi lenne, ha csak ti ketten mennétek Niallel? –tettem fel a kérdést.
-Mi bajod van? –értetlenkedett Harry.
-Semmi, csak egy kicsit fáradt vagyok. –vágtam rá, ez igaz is volt, de nem ez volt az igazi oka, hogy nem akarok menni, egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy hármasban kell bulizni. Én a szerelmemmel jöttem el, nem akarok másokat a közelében látni, nem mintha féltékeny lennék, mert Niall biztosan a lányokat szereti, így nem is jelenthet veszélyt. Legalábbis reméltem, hogy így van.
-De hát bulizni jöttünk el, nem aludni! –akadt ki.
-Nem aludni akarok, csak egy kicsit pihenni, utána csatlakozom hozzátok. –mondtam, de csak a fejét rázta, nem értett meg engem, fel sem tűnt neki, hogy igazából mire vágyom.
-Nem fogsz megtalálni ebben a tömegben. –emelte fel a hangját.
-Majd megcsörgetlek, figyeld a telefonodat. –ezzel le is zártam a témát, mert megindultam a másik irányba hátat fordítva neki. Elmentem a sátorunkhoz, bemásztam és elkezdtem gondolkodni kettőnkről, illetve a jövőnkről, ami egy kicsit aggasztott. Rossz előérzetem volt ezzel kapcsolatban, de egyáltalán nem Niall miatt, biztos voltam benne, hogy nem jelent majd veszélyt. Nem is tudom, hogy miért, emiatt a kedvem is rosszabb lett és elment a kedvem a fesztiváltól is és hazaakartam menni. Nem mehettem, mert megvettük a belépőket és nem akartam, hogy kárba vesszen, tehát a végéig itt kell maradni, akárhogy is érzem magam. Ez van. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mert sikerült elaludnom is, s mire kinyitottam a szemeimet, teljesen be volt sötétedve és csak a hangos zenét lehetett hallani. Elmentem a mosdóba, tükörbe néztem, olyan voltam, mint egy mosogatórongy, ami nem meglepő, mivel még nem sikerült teljesen magamhoz térnem. Kimentem, aztán a kezembe vettem a telefonomat és gondolkodni kezdtem, hogy megcsörgessem-e Harryt, de végül arra jutottam, hogy biztosan jól elvan Niallel, én csak selejt lennék ott, akire senki sem figyel. Sétáltam egy kicsit, nyugalomra vágytam, amit nem igazán kaptam meg a hangos zene és a részeg fiatalok miatt, ezért meggondoltam magam és elmentem az italpult felé. Nem szándékoztam magam leinni, csak egy-két pohárral szerettem volna elfogyasztani, ha már magamra maradtam. Nem sokkal később egy barna hajú lányt láttam egyedül táncolni, látszólag nagyon jól érezte magát az ital társaságában. Csatlakozhatnék hozzá, bizonyára vágyik már társaságra. Eltudtam volna képzelni, hogy barátnőm legyen, de jelen esetben eszem ágában sem volt megcsalni Harryt, azonban az ellenkezőjéről nem igazán voltam meggyőződve. Én viszont csak haverkodni akartam a lánnyal, ha már a göndör is így tett, csak ő egy fiúval. Fogtam az italomat és odamentem a lányhoz.
-Hello, csatlakozhatok? –kérdeztem fülig érő mosollyal, ekkor rám nézett és a szemei felcsillantak, amikor meglátott.
-Hát persze! –hangjából örömöt véltem felfedezni.
-Egy ilyen csinos lány miért is van egymagában? –tettem fel a kérdést, zavarba jött egy kicsit, de próbálta eltitkolni kevés sikerrel.
-A barátnőim a koncertre mentek, nekem nem volt kedvem, ezért próbálom egyedül is jól érezni magam, de mostantól kezdve már társaságom is van. –mondta magabiztosan, nagyon tetszett nekem, hogy ilyen határozott ellentétben velem.
-Akkor üljünk le és igyuk meg az italunkat, közben beszélgetünk. –ajánlottam fel, rábólintott és azonnal célba is vettünk egy üres asztalt. Leültünk.
-Akkor mesélj magadról. Honnan jöttél? –faggatózni kezdtem, valahol el kell kezdeni az ismerkedést.
-Eleanor Calder vagyok. Londonból érkeztem és 19 éves vagyok. Szerintem ennyi elég is. Ha van kérdésed, nyugodtan tedd fel. –mondta, miután bemutatkozott, egyelőre bőven elég volt ennyi információ is, mert a felét csak elfelejteném. –Na és te? –kérdezte.
-Louis Tomlinson vagyok és 20 éves. –mondtam, úgy gondoltam ennyi elég, de ezek szerint kimaradt egy információ.
-Na, és honnan jöttél?
-Doncasterből. –bólogatott.

Harry szemszöge

Nagyon jót buliztam Niallel, merem kijelenteni, hogy jobban éreztem magam vele, mint Louissal, aki mostanában kicsit hisztis, de próbálom kibírni. Egyszerűen nincs kedve semmihez, mintha nem érezné jól magát, sőt lehet, hogy ez az igazság. Pedig ezerszer kérdeztem tőle, hogy biztos benne, hogy szeretné-e ezt. Mindig határozott volt.
Eltelt pár óra, s egy kicsit sokat ittam, becsiccsentettem, de Niall is ugyanígy volt vele, azonban ő még nem tudott leállni vele.
-Nem tudom, mi lehet Louissal. –mondtam vigyorogva, nem tudtam abbahagyni a röhögést, ezért Niall is rákezdett.
-Na, most mi olyan vicces? –kérdeztem kissé szédelegve, majd beleittam a sörömbe, szinte meghúztam a fél üveget. Forgott már velem a világ és nagyon felszabadultnak éreztem magam, mindent képes lettem volna megtenni.
-Nem csobbanunk meg egyet a medencében. –tette fel a kérdést Niall, én meg csak rábólintottam. Kiittam az üvegből a maradék sört, azt eldobtam, majd megindultunk a medence felé. Mikor odaértünk, különös látvány fogadott bennünket, mivel teljesen megvoltam győződve arról, hogy Louis az, egy lányt ölelgetett, miközben mindketten pezsgőztek.
-Az ott nem Louis? –kérdeztem kissé kómásan, mert azt hittem majd leragadnak a szemeim. Nem csak fáradt voltam, hanem még részeg is.
-Lehet. –vigyorgott Niall. Egyre közelebb voltunk a medencéhez, aztán be is másztunk, ekkor Louis megbámult minket.
-Ismered őket? –kérdezte a társaságában lévő lány, akinek még a nevét sem tudtam.
-Igen, ők a barátaim. –vágta rá Louis, ekkor közelebb úsztunk feléjük.
-Sziasztok, Eleanor vagyok! Most nem rég ismertem meg Louist, örülök, hogy csatlakoztok ti is hozzánk. –nyújtotta a kezét.
-Harry. –fogtam vele kezet.
-Niall. –mutatkozott be az ír barátunk is.
-Mennyit ittál, Harry? –kérdezte Louis kissé ingerülten.
-Nem olyan sokat, miért? Niall is becsiccsentett. –védekeztem, majd ismét vigyorogni kezdtünk. Látszólag Louis agyára mentünk.
-Menjünk Eleanor! Majd holnap, amikor kijózanodnak végre. –nézett a barátom a lányra, s pillanatok alatt kimászott a medencéből, Eleanor meg követte őket, azonban előtte elköszönt tőlünk, nem úgy, mint Louis. Nagyon furcsa volt számomra ez az egész, mintha Louist már nem is érdekelném, s ez aggasztott. A jelenlegi állapotomnak köszönhetően végig röhögtük Niallel az egész éjszakát, utána kidőltünk és reggelig fel sem ébredtünk.
Nem volt fedél a fejünk fölött, szó szerint a csillagos éjszaka alatt aludtunk, mert reggel arra kellett ébredtem, hogy tűz a nap, miközben izzadok a forróságtól, valószínűleg Niall is ugyanígy érzett. Hát igen, erre a hétre remek időt mondtak, ami ritka Angliában.
-Gyere, keressük meg Louist! –mondtam, majd indultunk a sátor felé, azonban ott nem volt senki.